Kicsit visszaolvastam, mert nem értettem a bázistávolságot.
Mikor fotóztam - 1980 körül - sem különösebb sajtója nem volt a 3d-nek, sem internet. A saját elképzelésem szerint készítettem először egy gép kétszeri expozíciójával, majd két géppel a képeket. Miután a valósághoz ragaszkodtam, mindenképpen a 6.5 cm-es szemtávolságról fotóztam. persze próbálkoztam a fokozott térhatás érdekében nagyobbal, de világos, hogy az agyunk a megszokott szemtávolságot ismerve a kép méreteit alakította át. Vagyis egyre makett-szerűbb lett a bázistávolság növelésével a fotó tárgya. Tehát maradtam a 6.5 cm-nél.

A másik dolog amiről írtatok a mélységélesség. Világos, hogy arra kell törekedni hogy a kép minden pontja a legélesebb legyen. A 3d nem művészfotó, ahol a kép témáját pl az előtte és mögötte lévő tárgyak elmosódottságával is kiemelik. A 3d-nél szerintem lényeges, hogy a kép bármely pontját nézve valóságosnak és térbelinek érezzük, tehát élesnek kell lennie.