"Ha színészek rendeznek
A szerepformálás elsősége minden színházi stílusban nélkülözhetetlen
2002. május 15. (14. oldal)

Ditzendy Attila
Legalább egyszer rendeznie kellene minden színésznek – vélekedik Földi László, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, akinek szavait követte a tett, s színre vitte Werner Schwab Népirtás című darabját.

Werner Schwab: Népirtás (Bősze György, Kerekes Valéria, Németi Gyöngyi)
Szintén a borsodi teátrumban vállalt rendezést Szervét Tibor, a – többek között a Valami Amerika című vígjátéknak köszönhetően – mára országosan ismert színész, aki Neil Simon világhírű vígjátékát, a Mezitláb a parkbant segítette színpadra.
Mindkét produkció olyan, mintha szakmájukat sok éve gyakorló rendezők ültek volna a nézőtéren a próbák alatt. Mondhatnánk, Szervét Tibornak könnyebb dolga volt, mivel egy kipróbált, biztos sikert ígérő szövegkönyvből dolgozott, míg Földi Lászlónak valami egészen sajátos világú, nyelvteremtő szerző színdarabjából kellett előadást alkotnia. No persze igazán nem könnyebb feladat megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket egy (nevezzük így) kommersz mű esetén támaszt a szakma és a közönség. Másrészt, bármennyire sajátos, sok rétegű nyelven írt Werner Schwab, tíz esztendővel ezelőtt a legtöbbet játszott szerzőnek számított német nyelvterületen. Szóval körülbelül egálról indult a két rendező, nem mintha bármiféle versengésről szó esett volna köztük.
A Mezítláb a parkban hordozza mindazon értékeket, amelyeket az efféle produkciónak hordoznia illik. Pergő tempójú három felvonáson át bontakozik ki a hibátlanul vezetett cselekmény. A remek vígjátéki helyzeteket a rendező képesnek mutatkozott megfejelni azzal, hogy felmutatta a Neil Simon-i briliáns replikák mögött meghúzódó mélységeket. Mert hisz itt azért – noha szöveg szinten elnagyoltan – egy ifjú házaspár (Pálfi Kati, Fandl Ferenc) első komoly hajba kapásának, valamint a korosodó anyuka (Máhr Ági) és a már koros aranyifjú (Safranek Károly) egymásra találásának lehetünk tanúi. Emellett színészhez illő, egyúttal dicséretes rendezői erény, hogy mindenféle erőszakolt koncepció vagy megkövetelt játékmód helyett Szervét Tibor mindent megtett a szereplők tökéletes szerepformálásáért. Az előadás felfogható Máhr Ágnes jutalomjátékaként, ám éppolyan kiváló lehetőséget kap humorának és figurateremtő képességének csillogtatására Safranek Károly, mi több a fiatal Fandl Ferenc is bizonyíthatja vitathatatlan tehetségét. (...)"