Kedves Kis Ádám!

> Körmöcbányával kapcsolatban ... Kiss LAjos 1328-as adatot említ, de ez Cremnichbana. Persze, az írás-ejtés viszonya nem teljesen biztos.

Egyrészt megbízok annyira Kiss Lajosban, hogy számbavette a lehetséges forrásokat, és ha a *krm alapszóként felmerült volna, alternatívaként biztos megemlítette volna.
De az tekintélyelvűségen túl az alábbi megfontolások alapján személy szerint is valószínűnek gondolom az ő által hozott etimológiát. A magyar név hangalakja -- a szóvégi -a hiánya miatt -- arra utal, hogy a név a németből származik. Ezt történeti adatok is alátámasztják, mert meg kell vallani, ez egy német város volt alapításától kezdve. Mind a szlovák, mind a német alak azonban egyhangúlag krem- kezdetű. Ez az egyhangúság, megtámogatva a Kiss Lajos által idézett első magyar előfordulás Crem- adatával, igen valószínűvé teszi, hogy az átvétel alapjául szolgáló forrásban is már krem- kezdetet kell feltételeznünk. (N.B. Úgy látom, az adott esetben az írás-ejtés viszonyának megkérdőjelezésére nincs alap. Egyrészt az adatok egybecsengenek, másrészt az adott időszakban a szóeleji msh-torlódás még szokatlan volt, így a Cre- kezdet tudatos írásra vall.)

A fentiek szerint tehát igen valószínű, hogy a krem- szókezdet volt az eredeti a magyarban. És szerintem ez a helyzet a szláv alapnév esetén is. A *krm- szóalap esetén eredetként csak a szláv krm 'takarmány' szóra lehetne gondolni, (vö. szlovák krm, orosz/ukrán korm). A magánhangzóval kiegészült keleti szláv variáns nem jöhet szóba, mivel egyrészt az /o/-val bővült, melyből nem magyarázható sem a szlovák, sem a német /e/, másrészt maga a metatézis (a mgh-msh csere) is nagyon problematikus.
Maradna tehát a nyugati ill. ószláv krm forma. Ebből tényleg kialakulhatott volna mind a német krem-, mind a magyar körm-, de a szlovák kerm-mel nehézség van. Gondolhatnánk visszakölcsönzésre a németből, de ezt kevéssé valószínűvé teszi a Kremnica alak -a végződése: ez endogén fejlődésre utal, mivel egy Kremnitz-szerű név átvételekor várt alak vagy a *Kremníc, vagy a *Kremnice. Gondolhatnánk arra is, hogy a szlovákban szúródott be a mgh. -- ez igen ritkán megtörténik --, csakhogy ilyen fonetikai viszonyok közt *kerm- szókezdet lenne várható (vö. ószláv c^rv > szlk. c^erv 'féreg').

A fenti problémákat mind elkerülhetjük, ha az őszláv *kremy 'kovakő, kvarc'(> szlk. kremen^, orosz kremeny, lengyel krzemien') szóból etimologizálunk. Ekkor mind a szlovák, mind a német etimológia magától értetődő lesz (sőt mint a krzemien' > Krzemienica muntatja, a lengyel is), a 62-es hozzászólásban leírtak -- rumci 64-es kiegészítésével -- pedig szerintem kielégítően magyarázzak a magyar alakot. A 'kovakő' alapjelentés szemantikailag is sokkal inkább konveniál egy bányavárosnál, mint a 'takarmány'.

---------
> A szonoris szótagokkal kapcsolatos felvetésed (Trieszt) gondolkodtat el. Nem lehetséhes, hogy ez a Kremnica alak cseh ből ered, és Krmnica volt

Talán nehézkesen fogalmaztam: Trieszt nem azért Terst csehül, mert ők feloldanák a szonoris szótagokat, hanem azért mert a szlovének oldják fel. A csehek csak a szlovén alakot vették át kiejtés szerint azért, mert maga a trst 'nád' szó ilyen alakban már kiveszett a csehből, egyébként Tr^st alak lenne várható.