SZT-t 1995-ben, a vígszínházi Cyranoként láttam először és nagyon-nagyon bánom, hogy az összes felsoroltat, plusz Jágót, az Úrhatnám polgár filozófia tanárát, a Mesél a bécsi erdő Alfrédját, a miskolci Cyranot, a Cirkuszhercegnő Tóniját, a Háromlevelő lóhere festőművészét, a Kurázsi mama szakácsát, Hamletet, A szerető Kostitz-át, a My Fair Lady Higgins professzorát nem láttam.
Eddigi rendezései: a miskolci Kabaré (mind a kétszeri szereposztásban fergeteges sikerről írtak a lapok) és az 1997. évi drámaíróversenynek a rendezési díjat elnyerő darabja.
Később valóban sokat jártam a Miskolci Színházban, Földi László is a kedvencem (most mutatták be az ő rendezésében a Népírtás c. darabot. A Merlinben is látható volt, 2x. Mélységesen őszinte és megdöbbentően, rémségesen-valóságos a darab és a rendezése is. Kiemelkedően jó az ehhez hasonló darabok közt!)