Kedves Kis Ádám!

> amennire tudom, az ort-olt változás a litvánban sem ment végbe (amely nem szórvánnyelv, mint az általad idézett többi)

Az általam idézett szórványnyelvek szláv dialektusok voltak. A változás természetesen nem ment végbe a balti nyelvekben, mivel -- mint írtam, de talán nem elég hangsúlyosan -- a nyíltszótagúságra való törekvés -- közte az tort/tart > trat/trot/torot változás --"szakította ki" a szláv nyelveket a balti-szláv egységből. Tehát sarkítva fogalmazva (amely természetesen ténylegesen a messzemenőkig nem igaz): abból a balti-szláv nyelvjárásból, ahol helyet cserélt a magánhangzó a mássalhangzóval, szláv nyelv lett; amelyiknél nem, abból pedig balti.

> és litván hatás ezen a vidéken éppenséggel elképzelhető (minthogy volt litván király is e tájon).

A litván Jogaila nagyfejedelem és magyarországi Hedvig lengyel kitálynő házassága létrehozott egy perszonálúniót a Litván Nagyfejedelemség és a Lengyel Királyság között. Ebben a szövetségben a litvánok voltak a jelentősebb fél, mégis egy-két száz év alatt a lengyelek "bedarálták" a litvánokat. Ennek oka a jelentős kulturális különbség volt: az önálló Litván Fejedelemség hivatalos nyelve sem a litván volt, hanem a nyugati orosz (a mai belorusz és ukrán nyelvek őse), a perszonálúnió után pedig a lengyel. Olyannyira, hogy a nemesség teljesen ellengyelesedett, a litván csak "paraszti" nyelv lett. Emiatt litván hatásról nem beszélhetünk még a közvetlen litván uralom esetén sem.

Mégha feltennénk is litván hatást, a folyamat egyirányú volt: vi. a litvánok nem állították vissza a CreC hangkapcsolatokat CerC-cé, a szlávok is felhagytak a fordítottjával a IV. sz. után. Mint a "Kiss Lajos"-ból kiderül, Körmöcbánya nevének "eredeti" alakja a Cremnychbana (1328): ezt sem a szlávok, sem a németek nem változtatták meg később sem, ui. számukra a kr- szókezdet gyakori és természetes.

> Neked egyébkként mi az elképzelésed, hogyan lett a *kremnic tőből körmöc?

Végülis ilyesmire gondolok: a magyarok, amikor még nem tűrték meg a kr- szókezdetet, feloldották azt *Keremnic alakban. Ebből az ún. két nyíltszótagos tendencia távolíthatta el a második "e"-t (vö. szl. Lendava > m. Lendva, szl. malina > m. málna), ezzel párhuzamosan feltehetjük a harmadik szótagi "i" hasonulását az "e"-hez (vi. nyíltabbá válását). Most a *Kermnec alaknál tartunk, ahol egy hármas msh.-torlódás van: itt az "m" hasonította az "n" (praktikusan: az utóbbi kiesett): *Kermec. Végezetül a szóra hatott a labializálódási tendencia, és az "e"-kből "ö" lett (ez a változás bármelyik korábbi fázisban is bekövetkezhetett): így lett a Körmöc.

> Van más hasonló alakulat is?

Lapozgattam a "Kiss Lajos"-t, akad, így viszakoznom kell: korábbi állításommal ellentétben nem is oly ritka. Azonban momentán egy sem jut az eszembe, és a könyv most nincs a közelemben. Megint utána járok, és később beírok pár példát.

> [mezsgye ~ megye] Ami egyébként a jelentéshasadásos kettős átvétel tényét (amit be akartam mutatni) nem cáfolja.

Ezt a legkevésbé volt célom cáfolni. Tulajdonképpen ilyen pontatlanságokat általában szó nélkül szoktam hagyni, ha az a téma szempontjából irreleváns. Már pedig itt az lett volna: a lényeg ugyanis, hogy a két alak két külön nyelvből való. Amiért tollat ragadtam, az az, hogy korábban az 51-es hozzászólásban már leírtam, hogy a megye szerb, a mezsgye pedig bulgár, így kénytelen voltam megvédeni az akkor kifejtett álláspontomat.