nagyerre
2002.06.03
|
|
0 0
109
|
Nagyon egyszerű a recept. Radikálisan csökkenteni kéne a lexikális anyagot. Több képességfejlesztés az órákon, gyakorlatiasabb megközelítés. A felvételiken sem a lexikális tudást kellene elsősorban mérni, hanem a készségeket és a képességeket. Ekkor a tanárok sem lennének arra kényszerítve, hogy a sikeres felvételi érdekében mindenféle felesleges maszlaggal tömjék tele a gyerekek fejét, ill. tanítsanak meg - az életkori sajátosságokat figylembe nem véve, sokkal előbb mint kéne - bizonyos anyagrészeket. Szerintem ezt minden szakmabeli tudja, mégse történik jóformán semmi.
A tanárképző intézményekben (kettőbe is jártam: egy főiskola és egy egyetem) gyakorlatilag nem folyik tanárképzés. Az egyes szakokon az adott tudományággal foglalkoznak behatóan, módszertannal, azzal, hogy mit és hogyan érdemes az egyes életkorokban az adott tárgyból átadni a tanulóknak, nem beszélve arról, hogy hogyan kell velük bánni, édeskeveset foglalkoznak. Le is van nézve rendesen a tanítás (főleg az ált. isk-ban). Szokták is kérdezni a hallgatók egymás közt: ha végzel, te lemész (sic!) tanítani? |
Előzmény: di manó (108)
|
|