A Budai Polgár legfrissebb száma írja a Moszkva térről:
Moszkva téri emlékek
Napjaink egyik legnagyobb budai közlekedési csomópontjának rekonstrukciója, sok évtizedes vita és huzavona után, az érdekelt három kerület (I. II. XII.) és a főváros hathatós összefogásával talán még belátható időn belül megvalósul. Néhány évszázaddal ezelőtt, a török hódoltságot követően, a mai Mechwart, Széna és Moszkva tér által körülölelt területen még téglavetők működtek. A régi feljegyzések szerint a mai tér az egykori Csízhalom nevű domb elbontása után jött létre, majd a hegyoldalba vájt területen működött a Christen család téglagyára.
Az agyagbánya helyén tátongó gödröt 1892-94 között rendezték, itt alakult meg a Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) sporttelepe. Modern teniszpályát építettek, melyet télen felöntöttek és jégpályaként működtettek. További gyarapodás 1897-ben következett be, amikor az ezredéves kiállítás sörkostoló-pavilonját átszállították a térre, és ezt használták klubházként. A BBTE rangját emelte, hogy a neves Budapest Korcsolyázó Egylet l900-ban teljes tagságával csatlakozott hozzá. Lassan-lassan a sporttelep atlétikai centrummá nőtte ki magát, új csarnok létesítése vált szükségessé. A Sándy Gyula által tervezett klubházat 1913 augusztusában avatták fel. A villamosforgalom növekedése miatt a sportpályát, valamint az épületet 1938-ban elbontották. A cél a Széna tér és Krisztina körút közötti villamos pálya kiépítése volt. Egyébként a zugligeti és hűvösvölgyi villamos már korábban itt fordult meg. A Margit körút forgalmi kiépítésekor helyezték át a Beszkárt farkasréti vonalának végállomását a Déli pályaudvarról a mai Moszkva térre, melyet 1929-től Széll Kálmán magyar politikusról (1843-1915) nevezték el, aki korábban pénzügyminiszter, majd 1907-15-ig miniszterelnök volt.
A közlekedési csomóponttá alakulás után a várócsarnokok tervezésére nyilvános pályázatot írtak ki, melyet Hanák Pál építészmérnök nyert el és az elkészült épületet a kor legjobb, modern közlekedési építményei között tartották számon. Az elegáns, lóhere formájú és több üzlet számára otthont adó épület sajnos nem érte meg a felnőttkort, mert a II. világháború vihara teljesen eltörölte a föld színéről. A nagy világégés után egy évig Sztálin térnek nevezték el, majd 1946-tól Moszkva térnek. Neve sokáig nem ment át a köztudatba a "régi gyerekek" Kalinak, a későbbi generáció "Kalefnek" becézte.
A tér közepén, 1979-ben a Fővárosi Tanács díszkutat állíttatott fel, melyet Makrisz Agamemnon szobrászművész készített el, alapépítményét Tokár György építész , a szobor nyolc műkőtálcáját Makrisz Zizi tervezte. Itt van a 2. metró egyik leghosszabb állomása, melyhez közvetlenül csatlakoznak a Hűvösvölgy, Zugliget, Móricz Zsigmond körtér és Farkasrét irányába futó villamosok, autóbuszok.
Ki hinné napjainkban, mikor az említett közlekedési eszközök többszöröse és a száguldani vágyó autók sokasága a Moszkva tér behatárolt területén egyáltalán nem fér meg békés egymás mellett élésben, hogy valamikor, éppen a háborúból való lassú ébredés időszakában, a Margit körút felől nézve a jobboldalon, egy piaccá alakult bódésor állt. A többnyire hullott fából, lécekből összetákolt árusító alkalmatosságok katonásan zárt sorokban egymás mellett helyezkedtek el, kis utcácskákat képeztek, ahol azért elfért a sietős bevásárló mellett egy-egy bámészkodó is. A vevők egyre növekvő igényeinek kiszolgálására egyre sokasodtak, változatos portékákat kínálva. Többnyire friss, ropogós péksüteményeket, tejtermékeket, harmatos zöldségeket és gyümölcsöket kínáltak, de megjelentek a húsosok és halárusok is.
Jómagam szinte naponta megjelentem ezen a piacon, mikor barátnőimmel Zágonyi Olgával és Miklós Mártával a Lórántffy Zsuzsanna utcai Baár-Madas gimnáziumból tanítás után kiszabadulva, egészségügyi séta gyanánt gyalog tettük meg a két villamos megállónyi utat. Sokszor csak nézelődtünk, máskor farkaséhesen "estünk be" a bódésorok közé, ahol vidáman mosolyogtak ránk a barnára sült zsemlék negyven filléres áron. A zsemléket juhtúróval "gazdagítottuk" (tíz deka 2.70-be került), a zsákmányon testvériesen megosztoztunk - összekapargatva soványka zsebpénzünket. Az otthonról hozott bicskával felvágtuk, megkentük és egy padon (bár nem volt ildomos) mindenki szemeláttára befaltuk. Az évek során, a bódésor szemérmetlenül terjeszkedett a Szilágyi Erzsébet fasor felé, vevőkben nem volt hiány, ezért bíztak a jövőben. Az alkalmi piacnak éppen ez a szerénytelen elterpeszkedés lett a veszte. A közlekedés növekedésével egyre inkább megkezdődött a "kiszorítósdi", s miután esztétikai látványként sem illeszkedett bele a budai közlekedési gócpontba, néhány év áldásos működés után a piacot beterelgették a Fény utcai csarnokba. A Moszkva tér másik kedves emléke, hogy szerelmespárok, közös programra induló diáktársak, kirándulócsoportok kedvelt találkahelye volt a közismert óra alatt, melynek napjainkban se híre se hamva.
A régi, patinás Trombitás étterem, melynek valamikor hivatalos bejárata a Retek utcában volt, még tartja magát a vetélytársak: a Mac Donald's és a Kínai étterem szomszédságában ,s törekszenek a vendégkör megtartására. Sajnos a mai Moszkva tér fő jellemzője: reggel az emberpiac, a későbbi órákban az alkalmi zugárusok és az utánuk maradt piszok.
Vargáné Toldi Sarolta
www.masodikkerulet.hu
www.budaipolgar.hu
