Szerintem a második világháború okozta sokk enyhülésével európában is újra előtérbe került az útkeresés. Ennek során a múlt problémáinak, az (aktuális) jelen trendjeinek és a jövő alternatív lehetőségeinek folyamatos elemzése egyre határozottabban megerősítette, hogy a hagyományos (történelmi) nemzetállam fogalma gazdasági, politikai, államigazgatási és kulturális értelemben is csökkenő előnyöket ugyanakkor sok potenciális feszültséget jelent európán belül, mely a térség összes országának versenyhátrányát eredményezi a világ más módon szervezett térségeihez viszonyítva. E felismerés illetve a jelzett hátrányok elkerülésének igénye vezetett az integráció (nem könnyű) elkezdésébe és korántsem problémamentes folytatásába.
Kimondva vagy kimondatlanul ez persze elvezet a nemzetállam hagyományos fogalmának teljes felszámolásához, hisz az integráció szükségképpen minden területre ki fog terjedni. A folyamat és terméke ugyanakkor úgy is felfogható, hogy a gazdasági, politikai, államigazgatási és kulturális integráció unió képzéssel történik, tehát minden eleme és értéke megmarad, azaz mintha a "nemzet" fogalmát bővítenénk ki egy sajátos "európaira". Mivel ez mindegyik vonatkozásban sokkal több lehetőséget, ismeretet, sokszinűséget és mindenekelőtt versenyelőnyt jelent a magam részéről csak üdvözölni és támogatni tudom a folyamatot és részeként hazánk csatlakozását. Saját meggyőződésemen túlmenően ennyi felelősséggel tartozok gyermekeim jövőjének is. (Mégha a nemzetállam fogalma ugyanúgy történelmi tétellé válik mint a királyság, nagy magyarország vagy a törzsszövetség.)

Üdv: BB