Talan megis erdemes visszaszerezni az orosz piacokat....

Kéz a kézben

NSZ • 2002. május 27. • Szerző: Aczél Endre

Európa és az Egyesült Államok partneri viszonya szimmetrikus, amennyiben két, gazdaságilag egyenlő vagy majdnem egyenlő erejű egyed van benne jelen. Oroszország és az Egyesült Államok partneri viszonya aszimmetrikus, amennyiben két, katonailag immár nem egyenlő erejű egyed van benne jelen. Kéretik a párhuzamot mélyen végiggondolni. Az akkor volna igazán érdekes, ha Európa és Oroszország gazdasági és katonai ereje összeadódna Amerikával szemben. Minthogy azonban az ismert okok miatt egyáltalán nem adódik össze (ma még), a párhuzamba tétel kevésbé érdekes konklúziója az, hogy Oroszország, a világ területileg legnagyobb, katonailag második legnagyobb, gazdaságilag azonban szinte elhanyagolható hatalma küzdőképtelen az Egyesült Államok globális befolyásával szemben. Már a nukleáris paritáshoz sem ragaszkodik. Megelégszik annyival, hogy ők ketten tíz év leforgása alatt egyaránt kétharmadával csökkentik rendszerbe állított nukleáris robbanófejeik számát, s ezzel a kölcsönös elrettentés szintje soha nem látott „mélységbe” zuhan. Ez másért is jó neki. Tudniillik Oroszország nyomasztóan szimpla anyagi okok miatt e robbanófejek jelentékeny részét amúgy is leszerelni lett volna kénytelen; az, hogy az amerikaiak – akiknek finanszírozási problémáik nincsenek – most vele tartanak, bizalmi ajándék. Az meg kiváltképp, hogy a kölcsönös leszerelést „végrehajtásilag ellenőrizhető” szerződésbe foglalták. A múltban ilyen nem volt. Ami történt, kifejezése annak, hogy az Egyesült Államok számára Oroszország különleges fontossággal bír manapság. Meglehet, még Európához képest is, amely, tetszik, nem tetszik, inkább csak gazdasági versenytárs képében tud megjelenni az amerikaiak szemében; s amely, szövetségi kapcsolatok ide vagy oda, eleget szenved Bushék unilateralizmusától.

Mi teszi ilyen fontossá az oroszokat? Legalább három ok. Az első a nukleáris biztonság. Szeptember 11-e óta tudjuk, hogy az Oszama bin Laden-félék mindenre el vannak szánva. „Atomot lopni” pedig ma csak Oroszországból lehet. A második, szerfelett izgalmas ok Amerika közel-keleti olajfüggősége. Ha az oroszok pótolni tudják (tartalékaik nagysága folytán elvben mindig tudják) a bármilyen konfliktus miatt kieső közel-keleti olajat, akkor Bush biztonságban van. Szabadabban manőverezhet, mint eddig. Harmadsorban Oroszország, múltja, sajátos helyzete, kialakult kapcsolatai folytán akár kezességet is tud vállalni Amerikának arra nézve, hogy a „gonoszság tengelyhatalmait”, Irakot, Iránt és Észak-Koreát féken/kézben tartja. Például szavatolja, hogy ezek atomenergiát csak békés célokra használnak fel.

Tegyük mindehhez hozzá, hogy Putyin volt az első, aki szeptember 11-e után „mindent” felajánlott Amerikának. Aztán tudomásul vette, hogy az ő „lágy altestében”, közvetlen befolyási övezetében (Közép-Ázsia) az amerikaiak volt szovjet támaszpontokat használnak. Aztán fegyvereket szállított a tálibokkal harcoló Északi Szövetségnek. Aztán tudomásul vette az ABM-szerződés amerikai részről való felmondását (vö. rakétapajzs), és hovatovább szava se lesz amiatt, hogy a balti államokat be akarják emelni a NATO-ba. Nem véletlenül találkozott egymással egy év leforgása alatt ötször Bush és Putyin. Nem véletlen, hogy néhány nap múlva az oroszokat bevonják a NATO döntéshozatali mechanizmusába, bár (a csak a tagokat megillető) vétójog nélkül. Mindez nagyon érdekes annak, aki észleli, felfogja és megemészti, hogy Amerika Oroszországra „bankol”, az meg Amerikára. Tőle várja azt, ami gazdasága talpra állításához szükséges. Ez áll mindenek felett. És különösen érdekes azért is, mert Oroszország európai hatalom, és a sorsát előbb-utóbb Európával lesz kénytelen összekötni. Mint mondtam, akkor lesz izgalmas a szimmetriapárhuzam.