Abban igazad van, hogy mindenki mást ért halálon. Talán, mert nagyon ritkán beszélünk röla, és nem szoktuk, csak ritkán még a gondolatainkba is beengedni, felületes, és banális megoldások adodnak.
Azért én nem általánositanék a "könnyitett" változattal, mert meggyözödésem, hogy aki komolyan éli vallását, elfogadja a halál változatot is.

Bár ennek csak ellenkezöjét tapasztaltam: mélyen katolikus, és ugy is élö rokonom a halálos ágyán kifejtette, mennyire retteg a haláltol. És nem tudtam meggyözni, hogy olyan életet élt, hogy Jézus lábainál a helye. Azt mondta mindig, mi van, ha mégse? A halálos ágyán olyat tett, amit sohasem, hiába volt néha üldözve is érte: kételkedett a saját vallásában...

A keleti vallások tényleg felületes szemmel a legkellemesebb változatot kinálják. Azért az sem oly szép, ha jobban megkaparjuk: ki akar ujjászületni, ha szenvedés várja?

Akirával és Oshoval mélyen egyetértek: örüljünk az életnek. De szerintem ez nem mond ellent annak, hogy foglalkozzunk a halál gondolatával is.

Én inkább a természet kinálta változat felé hajlanék: nap mint nap annyi minden meghal körülöttünk, a disznovágástol a vadon farkastörvényein át környezetünk növény és állatvilágáig, miért lenne kivétel a legeszesebb állatfaj? Része vagyunk az életnek élve, és holtan is. Valaki emlitette S. Lem-et: ha minden béna meg tud halni én miért nem? Bocs a szabadosságért.

Akkor viszont miért épit az ember marha ronda siremlékeket, és miért hurcolja életképtelenné vált gyermek és felnött rokonait korházrol korházra, sokszor hatalmas összegekért?