A Budai Polgárból:
Ezt a cikket ígérték nekem annak idején, aztán mégsem kaptam meg a nyomtatott példányt. :-(

a 11-es busz végállomásánál Mátyás király vadasparkja,
Ha a Főnökömhöz megyünk (életemben eddig 2-szer), ott kell leszállni. :-)

Eleinte mindig bennem volt egy rendkívüli megfelelési vágy, nagyon akartam, hogy minden pillanatban, minden gesztusban és hangsúlyban a lehető leghitelesebb legyen a figura.
Sikerült!

- Sokan nézik és sokan szeretik.
Úgy bizony! Nem szabad ebben kételkedni!

A barátaim szerint még a csapból is én folyok, de megnyugtattam őket, hogy egyszer úgyis "elállok".
Csak nem!

talán a Ványa bácsit emelném ki, amely már a 125. előadásnál tart. Szerencsés csillagzat alatt született és ritka szép produkció lett. Mindenkinek nagy feladata van benne. Még most is nagy élmény eljátszani - remélem megnézni is.
Valóban. Élmény!

A legutóbbi bemutatónk, a Patkányok is szeretett, de kegyetlen darab. Szörnyű sorsokat és élethelyzeteket mutat be.
Ezt sem fogjuk kihagyni!

Sose felejtem el, milyen boldog volt akkor a kisfiam; ott ült kipirult arccal, csillogó szemmel, azután megkérdezte: - Apu, téged ennyien ismernek?
És még szeretik is! Nem is lehet nem így tenni!

Bárki bármikor elhagyhatja a párját, felrúghatja az addigi életét. Ez nem jó. Főleg nem a gyerekeknek.
Jaj, ezt én sem tudom elviselni...

hiszek abban, hogy a színpadról a nézőket nagy katarzisokkal lehet megajándékozni, és ez az igazi értelme és szépsége ennek a pályának.
Megint csak egyetértünk: én is hiszek benne, sőt át is szoktam élni.