Kedves curvoisier !
bocs a relaxért, nem láttam, úgy látszik figyelmetlenül olvasok.

Van egy pár dolog amit nem értek a Kovács féle kritikádban, de tudjuk be ezt elfogultságodnak (ami nekem is persze megvan ezen az oldalon).

Azt gondolom a dolgok zöme beállítás kérdése. Ahogy Te a vízlépcső ügyet "legyen meg Julius Binder akaratának" látod, vagy szerinted(előttem továbbra is ismeretlen okból) Iliescunak kampányolt nos azt gondolom, kellő tudatbeszűkítéssel (:-D bocs) az Orbán-Nastase megállapodás - kampány kényszerében született - "vívmányai" is hasonló színben tálalhatók.

gyakorta - és szinte jolly-jokerként - használt "érv" ez a 23 millió románozás. Nos nem vitatva el, hogy a kampányban elhangzott kijelentés(ek)nek valóban van demagóg kicsengése, mégsem árt rögzíteni azt a tényt, hogy miről szól t valójában: Arról, hogy a kedvezménytörvény az Orbán-Nastase paktummal teljességgel elvesztette "kedvezmény" jellegét, ha HT magyarnak és echte románnak éppenolyan jogokat biztosít, azaz potenciálisan 23 millió román jöhet be. És ez így igaz, még ha mindenki tudja, hogy nem fognak átköltözni :-). Ennyi.

Ami a határőröket illeti, azok mindig is a BM felügyelete alá tartoztak, másrészt nekem hasonló élményeim vannak Houston és Heathrow tranzitjáról is, pedig elhiheted, nem kérges a tenyerem :-)

Node ez mind-mind off. Azt hiszem egy két kivételtől és személytől eltekintve a magyar külpolitika az, amely tulképpen nyílegyenes kurzust mutatott az elmúlt 12 év során. Az én értékítéletem szerint a KüM (leszámítva a dilettáns Jeszenszky idejét) konszenzus alapján, jól működött. Amikor elmérgesedtek a külkapcsolataink, vagy a diplomácia betlizett, azoknak zömmel nem külügyi, hanem nagyon is belpolitikai okai voltak (nacionalizmus, kampány, stb.) -Azt már csak szubjektíve teszem, hozzá, hogy ez főleg a jobboldali kormányokra volt jellemző.

Hogy melyik kabinet volt túl engedékeny és melyik túl konfrontatív, arról még hosszan lehet vitatkozni - még az eredmények tükrében is.

De az, hogy bármelyikük a nemzeti érdekeink ellen dolgozott volna (vö. hazaáruló), csak a szalonképtelen gyűlölködés kereteiben tárgyalható. Oda én meg nem megyek.