Ez igy igaz. Az ember alapvetöen a nagy SEMMI-töl fél. Ezt el is fogadom, azt már kevésbé, hogy a 90% beéri ezzel a félelemmel.

Osho nagyon sok könyvet irt, és elég sok le is van forditva magyarra. Párat én is olvastam, megletetösen szabadon értelmezi a keleti filozofiákat. Ami kétségtelen, a nyugati kulturának szol, és nagyon érti a fiatalok nyelvét. Sok fiatal ismerösöm szereti. Egyvalamire felhivnám a figyelmed. Osho könyvei egy rendszert alkotnak, érdemes elolvasni a többit is, hogy az ember teljes képet alkothasson a mondanivaloja lényegéröl.

Mert meg sem születtünk. És meg se halunk. Ha nem is vagyunk, hogy halhatnánk meg? Ha meg se születtünk, hogy halunk meg? Sehogy.
Ne gondold, hogy én ezt a gondolatot jobban tudnám értelmezni, de egy biztos. Ad egyfajta választ az élet kérdéseire, söt igencsak csikorog töle az ember agya. Maximálisan egyetértek veled, az ember a lehetö legtöbb forráson rágja át magát, ha választ akar kapni kérdéseire.

Hogy a halál az élet tetöpontja Osho szerint? Miért ne lehetne, hiszen semmit sem tudunk a halálrol, nem akarom megint a söprü, szönyeg, tudatalatti véleményemet fejtegetni...

Láttam a harcosok klubja cimü filmet, nagyon megrázott, én még ilyen mélyen sötét filmet nem láttam. Erröl is lehetne nyitni egy topikot, Én legalább négyféle értelmezést láttam benne, bár elég erös idegrendszer kell hozzá. Azért, hogy ne féljünk a haláltol, nem szabad átesni a lo tulso oldalára, és kultuszt csinálni belöle. Akkor már inkább szivesebben veszem az élj a mának gondolatot, mint ahogy irod, a zen üzenete.

A véleményem mégis az: csak akkor élhetünk boldogan, ha beszélünk rola, ha elfogadjuk, és megértjük a halált.