Kedves Pivovar!

Először a könnyebbeket. Az előző hozzászólásomban elmaradásaim voltak:

- Doba > Dobai(y). Ugyanez a településnév van Tiszadob nevében is. Mintkettő mögött az álmoskönyvek szerint egy Dob(a) alakú régi magyar személynév áll. Ennek eredete vitatott: (1) Egyesek szerint a magyar dob 'ütőhangszer' szó származéka; (2) Mások szerint a Tóbiás [héber 'Jahve jó'] személynév rövidült alakja; a szókezdő d-hez vö. a mai Dóbiás családnevet. (3) Esetleg a szláv dub 'tölgy' szó áll mögötte.

- Sobor > Sobri(y), Csubri(y)[?]. A településnév mögött északi szláv személynév áll, vö. cseh Všebor, lengyel Wszebor, amely a 'minden' és 'visz, fog' szavak összetétele (vi. egy 'mindenhez hozzájut' tartalmú "jókívánságnév")

- Koszty(i): találtam egy újabb lehetőséget a helynévi előzményhez. Elképzelhető, hogy az nem a szláv kost szóból, hanem a román Coste személynévből ered (ez utóbbi a Constantin rövidülése), vö. Kosztesd település (Costeşti, Románia, Szászvárostól délre)

És az új kérdéseid:

- Balla: A Mátraballa és Balla-völgy helynevek erre a személynévre mennek vissza. Mátraballa 1447-ben Barla-ként említtetik, és ez az alak a személynév elődje is. Ez a név a Barlabás formán keresztül visszavezethető a Barnabás [arám: 'a vigasz/próféta fia'] névre. Ugyanez az eredete a Balló utónévnek is.
Ellenben a Bala (Băla, Mezőség, Románia) település esetén a szimpla -l- miatt a fenti etimológia nem tartható, és egy olyan Bala személynévre vezetik vissza, amely (1) a magyar bal szóból ered, vö. Balog(h) 'balkezes személy' jelentésű mai családnév; vagy: (2) a 'fióka, állat kicsinye' értelmű ótörök bala szó származéka.
A Baló családnevet az -l-ek száma amiatt én e második névhez kötném, megengedve azt, hogy összefügg a Balla/Balló-val. De ez utóbbi csak a Baló családra vonatkozó régi dokumentumok átvizsgálása után dönthető el: dokumentált-e a korábban -ll-es, -rl-es forma.

- Riskó: A Kriskóhoz (mifelénk inkább Kriska) nemigen lehet köze, mivel a szókezdő kr-ből nem tűnik el a k, hanem egy magánhangzó szúródik be, vö. szl. krst > m. kereszt, szl. kraj > m. karaj.
De abban igazad van, hogy a szókezdő h- könnyen eltűnhetett, ezt a lehetőséget az előbb, sajnos, figyelmen kívül hagytam. Erre a változásra vannak más adatok is, pl. Rebenjár < Hrebenyár < szlk. N. hrebeniar 'fésűkészítő'.
Ezennel revideálom a 46-osbeli véleményemet (bár azt sem vetem el teljesen). Valószínűbb, hogy a Riskó együvé tartozik Hriskóval: ebben az esetben vagy az ukr. hrich és szlk. hriech 'bűn, vétek', vagy az ukrán hriš 'garas' szó származéka (az első eredethez: a pejoratív szláv családnevek nem ritkák, vö. cseh Škoda 'kár').
Kérdés az, hogy összefügg-e ez a kettő a Herskó-val. Megnéztem a Bogárdi-féle Radixot: nincs benne *Hreskó, *Hirskó, márpedig egy ilyen átmeneti alaknak kellene lennie, ha a két névnek van köze egymáshoz. (Reskó ugyan van, de az nehezen kapcsolható a Herskóhoz, inkább a Riskó újabb fejleménye.) Ezen kívül a re : er hangátvetés szláv alapon nem magyarázható, és a magyarban sem találok ilyenre példát. A Herskó e-je inkább egy betoldás lehet, így valószínűbben a Radixból is adatolható Hrcskó / Hrcska / Hrcsjár / Hrcsa nevekkel függhet össze, melyek alapja a szlovák hrc^a 'harcsa' (a cs > s változáshoz vö. kicsi > kis). [Ennek ellenére elképzelhető, hogy a Hriskó/Riskó is erre megy vissza, szokatlan hangbetoldással, de ez már részletesebb adatolást igényelne.]