Én azt mondom és ez a mondanivalóm genus proximuma, hogy nem lehet egy koherens rendszert felépíteni - lsd. hivatalos egyiptológia - úgy hogy közben alapvető dolgok nem stimmelnek. Tehát nem felel meg a tudományos paradigma alapvető kritériumainak - lsd. Kuhn -az, hogy egyes elemeket beleteszünk az elméletünkbe, ami azt támasztja alá, és másokat kihagyunk, ami meg nem.

Félreértés ne essék: ez ugyanúgy vonatkozik a katedra-egyiptológiára, mint az ezoterikus egyiptológiára. Egyik sem objektív, egy részük feltételezéseken és vélelmeken nyugszik. A rendszer így mindenképp lyukas lesz.

Egyebekben pedig az a véleményem, hogy olyan őrültekre mindig szüksége lesz a történettudományoknak - és itt nem rólam van szó természetesen -, akik képesek egy dogmát alapjaiban felrúgni és valahol teljesen máshol keresni a megoldást - lsd. Schliemann Henrik.

Miközben rengeteg minden tiszta az egyiptomi kultúrával kapcsolatban és világos, egy jó pár dolog a kérdések homályába vész. Csakhogy egy kicsit eltérjek a piramisoktól: az hogyha valaki tíz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy a KV 55-ben maga Ehnaton nyugszik, akinek a múmiáját elveszettnek tanították az egyiptológusok, minimum megkövezték volna. Pedig ma már egyre világosabb, hogy úgy néz ki, hogy az eddig asszonynak hitt múmia a torz formájú Amarna-Uralkodót mutatja, akinek átmentették a múmiáját. Viszont erre is csak azért jöhettünk rá, mert at echnika fejlődik és a DNS-vizsgálatok ezt igazolták.

Ugyanezt gondolom számos más e topicban is felmerülő kérdésre: jó lenne az interdiszciplinaritás valódi alkalmazása e tudományban is. Mert az nem járja, hogy azért mert valamit kitaláltunk, az már úgy van, örök és mozdíthatatlan. Erre jó példa West-professzor Szfinx-elmélete, ami tudományosan verifikálható, mert látszik, kísérletileg igazolható. Erre nem lehet azt mondani, hogy csakazértsincs így, mert mi vagyunk az egyiptológusok és ez hülyeség.

Természetesen sok hülyeséget halmoznak fel fantaszták a múltról meg a jövőről, de ha minden hülyeséggel vitatkoznánk, akkor erre menne rá az életünk. Némely dolgokra elég ha legyintünk.