forrás:http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9834/pf/pf.html

"Baji Béla (Tápiószele): „Olvastam az Élet és Tudomány 1998/16. számában megjelent cikket az Egely-féle kerékről. Mivel ez a bioenergia-babona igencsak bosszant és néhány éve magam is találkoztam ezzel a műszerrel, nem bírtam ki, hogy ne reagáljak a cikkre. Szerintem a cikk szerzői nem egészen jó helyen keresik a kerék forgásának magyarázatát. Ha valaki nem hiszi, hogy zárt helyiségben is állandóan van légáramlás, az gondoljon a szobákba gyakran díszként helyezett, hurkapálcán és zsinóron csüngő, folyton izgő-mozgó papírlepkékre, madarakra, azokat is a légáramlás hajtja. A feltételezésem az volt, hogy a kerék fogai egy szélkerék lapátjaiként funkcionálnak. A kezünk mellé helyezve szélcsatornát hozunk létre, amely a zárt helyiségben is mindig meglevő gyenge légáramlásokat felerősíti, és olyan irányba tereli, hogy a kereket megforgassák. Feltevéseim igazolására elvégeztem két kísérletet:
– a műszert kivittem a szobából a tornácra. Bár szélcsendes idő volt a készülék valósággal „megbolondult.” Elmehettem volna akár díjbirkózónak is, olyan értékeket mutatott.
– visszavittem a szobába, és bedugtam egy kartondobozba, amely felülről félig nyitva volt, hogy lássam a készülék működését. A kerék csaknem megállt, a legelső piros lámpa is éppen csak pislogott, pedig a kezemet ugyanúgy mellé tettem.
Követeztetéseim: a kerék forgása nincs összefüggésben semmiféle személyemmel kapcsolatos tulajdonsággal, hiszen különböző környezetbe helyezve teljesen eltérő eredményt mutatott gyakorlatilag egy időben, ugyanazon személynél. A kerék forgási sebességét egyértelműen a környezet légáramlásának intenzitása szabja meg.
Magyarázat: A légáramlást a kerék mellé tett kéz a kerék egyik oldalán elhelyezett tenyér egy a kerék síkjával többé-kevésbé párhuzamos, az érintő mentén haladó irányba tereli, ez a fogacskákra forgatónyomatékot gyakorol. A kerék másik oldalán ez a hatás hiányzik, ezért nincs vagy kisebb az ellentétes irányú forgatónyomaték. Ezért, vagy jórészt ezért forog az Egely-kerék. Akkor én e megfigyelések után lezártnak tekintettem az ügyet, a társaság egyik része elfogadta a magyarázatomat, a másik nem. Az Önök eredményei közül is több alátámasztja véleményemet: Ha nejlonzacskóba dugják, nincs a környezetében légáramlás, nincs mit felerősítsen a szélcsatorna, ugyanúgy mint az én kartondobozomban – ezért nem is forog. Ha az Egely-kerékre ráteszik a saját műanyag fedelét, ugyanez a helyzet. Ha mindkét oldalára odatesszük a tenyerünket, akkor ott is szélcsatorna keletkezik, amely ellentétes irányú forgatónyomatékot ad, és a két forgatónyomaték kiegyenlíti egymást, nem is forog a kerék.”
Úgy érezzük, hogy a Parajfalók klubjának kísérletei meggyőzően bizonyítják az Egely-kerék hőáramlásból adódó forgását. Emellett szól, hogy a mesterségesen fűtött kéz megforgatja a kereket, míg – egyébként változatlan feltételek mellett – az egyenletes hőeloszlású műkéz nem. Ez a hatás akkor is megforgatja a kereket, amikor a szélcsatorna kialakulásának nincsenek meg a feltételei. Ez, persze, nem zárja ki, hogy az Ön által felvetett tényezőnek is szerepe van az Egely-kerék megforgatásában – méghozzá biztosan több, mint a „bioenergiának”."