Nem értem magamat.
Türelmetlen lennék? Vagy csak szimplán elégedetlen?
Találkozom mondjuk egy régi ismerőssel. Jól néz ki. Van egy qrvajó kocsija. Vagyis velem ellentétben megmutatja ami van neki, vagy mondjuk amilyennek szeretné hinni magát. Mesél az életéről. Érződik, hogy a pénz körül forog, mert egyfolytában arról beszél, hogy ez is bejött neki, az is bejött neki, most vette ezt a járgányt 20 milla helyett 18-ért, meg felraktak a hálóban a mennyezetre egy plazmatévét, mit gondolok, nem esik-e rájuk és márciusban leuhrottak egy kicsit Dél-Afrikába, most meg azon veszexenek az asszonnyal, hogy Ausztráliába, vagy a Karibikába menjenek.
A józan fejemmel tudom, hogy ez az egész vagy nem igaz, vagy ha igen, akkor nagy problémák húzódhatnak mögötte.
Én valahogy úgy érzem, hogy ha egyensúlyban vagyok anyagilag, akkor nem hivalkodom, nem beszélek és nem is nagyon gondolkodom róla.
Jó viszonyban vagyok a pénzzel, és nem traktálok mást vele, nem foglalkozom vele, mint ahogy a kakálás is csak akkor téma, ha nem megy a szorulás miatt.

Ugyanakkor az ilyen beszélgetések után mindig az jut eszembe, hogy mit kellene másképp csinálnom, hogy nekem is leessen ennyi pénz. Vagy inkább milyen másik vállalkozásba kellene fogni.

Aztán rövid idő alatt rájövök, hogy semmit. Az ár-haszon tekintetében teljes az egyensúly, a válllakozásaim tökéletesen működnek, ha több pénzt akarnék elkölteni, akkor ezeket kellene keményebben csinálni, de ha több pénzt akarnék költeni, és keményebben csinálnám, akkor fel kellene adni azt a kiegyensúlyozott életvitelt, amit most élek. És már mindjárt nem érné meg a dolog.

Ezzel nincs is gond, csak azzal van, hogy vajon miért mindjárt ez az önvizsgálat az első rekacióm? Miért van az, hogy ha találkozom valami rongyrázó emberrel, rögtön arra gondolok, hogy mit csinálok én rosszul, vagy ő jobban mint én.

Nem szeretem az irigy embereket, túl régen vagyok velük körülvéve. Lehet hogy magam is irigy lennék?

Ugyanakkor egy kedves barátom hozott magának egy szép autót Németországból. Olyan verda, hogy megfordulnak utána az emberek az utcán. A múlt héten el akarta adni nekem, mert azt mondta, inkább az autóból veszi ki a pénzt, minthogy kölcsönt vegyen fel. Alkalmi vétel lett volna, de eszembe sem jutott. Milliók álljanak egy autóban, ami ráadásul folyamatosan veszít az értékéből. Normális ember nem autót vesz, hanem ingatlant. Komolyan rosszul esett, amikor az illető cikizte az autómat, ami viszont nekem tökéletesen megfelel.

Az elégedetlenségre visszatérve: valószínű az a problémám alapja, hogy többet gondolok a képességeimről és úgy érzem, nem azon a területen mozgok, amin alkothatnék valami kiemelkedőt.
De vajon melyik az a terület?