Ha valakit (bárkit) kiválónak, cselekedeteit példamutatónak tartjuk, nekünk, gyarlóbbaknak, nehéz őt követnünk, próbára tevő helyzetekben hasonlóképp cselekednünk, magunkon felülemelkednünk. Éppen mert gyarlóbbak vagyunk, sokszor megelégszünk arcmásának felmutatásával, szobrának kifaragásával, nevének gyakori emlegetésével. De vajon jól van-e ez így?