Epikurosz Creative Commons License 2002.05.17 0 0 35
Ugrok egyet az időben, és lejegyzek néhány gondolatot, egyelőre csak rövid pontokba szedve. Később majd kifejtem.

1. A komunizmus hatalomra jutását Oroszországban segítették a zsidók. Természetes, hisz itt is a régi arisztokrácia megsemmisítése volt a cél.
Minden rendben is volt, addig, amíg a II: vgh. után Sztálin úgy nem dönt, hogy eltávolít egyes régi kádereket, többek között a titkosszolgálatokért felelős Beriját, aki - ugye nem is kell mondanom - zsidó volt. Ez persze már túl sok volt, ez meghaladta a tűréshatárt.
Tulajdonképpen máig sem világos, hogy ez igaz volt vagy sem, de ekkor lépnek színre Sztálin zsidó orvosai, akik állítólag el akarták tenni Sztálint láb alól. A konspiráció nem lehetett valami tökéletes, mert Sztálin rájön a trükkre, és elkezdődik a korabeli kommunista sajtóban "fehérköpenyes gyilkosok" pereként emlegetett kampány.
Ettől függetlenül, Sztálin után is eljön, fehérköpenyesekkel vagy anélkül a nagy kaszás, így óhatatlan, hogy a nagy szovjetunióban változások következnek be. Alapvetően azonban minden marad a régiben. Közben a világ más tájain is történik egysmás, és ami témán szempontjából a legfontosabb: az ENSZ 1948-as döntése nyomán megalakul Izrael állam (és Palesztina állam).
Ezzel kezdetét veszik az izraeli-arab háborúk: 1948, 1956, 1967, 1973, 1980, stb.

A háború nem olcsó mulatság, ehhez pénz kell, méghozzá sok.

A Szovjetunió nagyjából a "fehérköppenes gyilkosok" opere után Izrael-ellenes, arab-barát politikát folytatott. Ez valakiknek nem lehetett ínyére, és érthető, hogy mindent megtettek a kommunista nagyhatalom összemomlasztására. Az arabb-barát politika mellett több érv is ellene szólt a Szovjetuniónak:
2. nehezítette a szovjetunióbeli zsidók kivándorlását Izraelbe, amelynek tudvalevőleg nagy szüksége volt/van új bevándorlókra
3. zárt rendszer volt, amely lehetetlenné tette a pénz forgalmát, maygarán pénzforrások kiáramoltatását Izrael felé, amelyre pedig szintén nagy szükség volt a hadviseléshez.

A fentiekből világosan látszik, hogy a Szovjetunió sorsa megpecsételődött. A projekt megvalósításához röpke 40 évre volt szükség, amey nem is olyan hosszú idő, és sikeréhez hozzájárultak a kommunsta gazdaságpolitika hibái is.

Az 1990-es évek elején sorra omolnak össze a szocialista rendszer államai. A határok megnyílnak, a piacokat megnyitják, a pénz és az emberek szabad áramlása elől - fokozatosan - elhárul minden akadály. Oroszországban a semmiből tűnnek elő olyan zsidó média- és pénzmágnások mint Guszinszkij, vagy Berezovszkij, akik be tudnak férkőzni az új politikai elit (Gorbacsov, Jelcin) kegyeibe. Guszinszkijről kiderülnek ilelgális pénzügyei, ő először Spanyolországba menekül. Ilyenkor kerül elő az izraeli állampolgárság, amely immunitást, védelmet nyújt, hisz Izrael nem adja ki a hozzá menekülőket. Csak pénz hozzanak!

Persze egy jó kis gazdasági válság (lásd orosz tőzsde összeomlása) után a trükkökre fény derül, de mirre észbe kapna közvélemény ezeknek a "szélhámosoknak" (valójában nagyon is tudatos, és hátulról támogatott játékosok ők) már bottal lehet ütni a hűlt nyomát. Utánuk maradnak viszont a médiamunkások, az újságíróik, akik tovább végzik a közvélemény hülyítését.

Szomorúságra persze nincs ok, mert balekok mindig vannak. Nem kell mást tenni, mint odébb állni egy házszámmal. Következhet Indonézia, Thaiföld, Brazília, Mexikó...

..és legutóbb Argentína. (Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor olvastam az újsághírt, hogy Soros több ezer hektáros földeket kezdett felvásárolni Argentínában, valamikor 1996 vagy 1998 táján, előre tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége :-)

Ott is a forgatókönyv a következő volt:
Liberalizáljuk a devizapiacot, a nemzeti valuta első lépésben legyen konvertibilis, majd értékeljük le. Ezzel lehetővé válik nagy mennyiségű dollár kiáramoltatása az oszágból.

Akik gyorsan észbekaptak, mint pld. Malajzia, azok elkerülték a csődöt.

Itt a vége fuss el véle? Ne legyünk naívok.

Említettem már: balekok mindig lesznek, államszinten is.

Ott van még: Burma, Venezuela, Fülöp-szigetek, etc.

Csak reméljük, hogy Magyarország már nem célpont.
(Bár a legutóbbi szocialista-liberális választási győzelem azért nem ad okot sok optimizmusra.)