Nem
Tisztelt Fábry Sanyi!
Engedje meg, hogy az ÉS legutóbbi számában megjelent, Jancsó Miklósnak és Grunwalsky Ferencnek írott nyílt levelére reflektáljak néhány sorban (Néhány lehet, néhány igen és néhány nem, máj. 3.). Én soha nem jártam fel Önhöz, nem is voltam szerelmes sem magába, sem pedig hölgyrokonaiba, nem csodáltam kordgatyáját és bakelitgyûjteményét sem. De! ((c) Fábry)
Nehéz megmondani, mi volt - mondanivalójához képest feltûnõen hosszú - írásának elsõdleges célja. Megvédeni a Vezért az õt ért vádaktól, vagy rámutatni arra, hogy Jancsó filmmûvészeti sikerei, tehetsége révén a pártállami diktatúrában megkülönböztetett bánásmódban részesült. Ahogy a filmes párosnak joga kritizálni, úgy Önnek joga védelmébe venni a miniszterelnököt és uszító propagandáját (ugyan a Jancsóék 12 pontjában írottak Ön szerint nem feketék-fehérek, gondolom, még nem spórol a kifizethetetlen gázszámlára, nem félti családját, szabadságát, vallását, hazáját...). Ugyanakkor ha még egyszer elolvassa a 12 Nem címû írást (ÉS, ápr. 19.), biztosan nem gondolja majd, hogy a szerzõk Sztálinhoz és Hitlerhez egyszerre hasonlítják Orbánt. Hitler neve nem is szerepel, egyébként sem személyek, hanem személyi kultuszok és propagandaeszközök összehasonlítása a cél. A bal- és jobboldali diktatúrák eszköztára igen hasonló, így talán mégsem olyan mohók a szerzõk, amikor a bolsevik és a náci diktatúrát is említik. "...teljesen összezavarjátok magatokat és a szegény olvasót" - írja Ön, egy olvasó - úgy tûnik - valóban összezavarodott. Ami az érveket illeti, Ön Orbánt meg sem próbálja megvédeni, egyetlen riposztja egy jó kis kommunistázás, ami minden, csak nem észérv. Gondolom, ha Ön oly nagyon érzékeny szocialista politikusok MSZMP-s múltjára, akkor egyrészt a Stumpf-Mikola-Martonyi mellén virító kokárda sem feledtetheti Önnel hasonló múltjukat, másrészt legalább olyan érzékeny az elmúlt években tapasztalható, a harmadik köztársaságban eddig példátlan mértékû közpénzlenyúlásra, a demokratikus berendezkedés alappilléreinek nyírbálására és az aki nincs velünk, az ellenünk van szemlélet felélesztésére. Pont a Fideszre nézve a legterhelõbb, hogy 2002-ben õk a demokrácia rombolói, nem pedig az az MSZP, amelytõl Orbán, Ön vagy éppen "Istvan "KOKO" Kovacs" oly buzgón félti a hazát. Azonban úgy tûnik, az adóforintok magánzsebbe vándorlása, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása, a közmédia pártszócsõvé degradálása nem okoz Önnek annyi fejfájást, mint a Jancsó-féle dobozos sör. Ahhoz nem is fûznék különösebb kommentárt, hogy a Gizella utat keveri a Köztársaság térrel, a demokratikus ellenzék egykori frontembereit az MSZMP tisztségviselõivel, az pedig csupán megmosolyogtat, hogy írásában visszaköszönnek az Orbán által a TE-n, majd a jobboldal által terjesztett szórólapokon és a suttogó kampányban - korábban pedig a szélsõjobb retorikájában - használt fordulatok. Medgyessy bankszférás lobbista, egyébként az ország egyik leggazdagabb embere, a negyedik szabad választás forradalom ((c) Duray), a rendszerváltás utóvédharca, a sajtó pedig elsõ számú közellenséggé festi a miniszterelnököt (m1?, m2?, Duna TV?, Magyar Rádió?, ATV Sajtóklub?, Magyar Nemzet?, Heti Válasz?, Demokrata?, Magyar Fórum?) - olvashatjuk írásában. Levelét olvasva az az érzése támad az embernek, nem Jancsót és Grunwalskyt kéne figyelmeztetni, hogy ne írjanak má' összevissza ("Tehetségtelen emberek azt mondanak, amit akarnak, de TI NEM"), hanem Önt.
"Hidd el, Miklós, a levélíró ugyanaz a fábrisanyi..." - búcsúzik Ön, én azonban azt érzem, hogy ez már egyáltalán nem az a Fábry Sanyi. Nem az, aki kivételes nyelvi humorát a Dizájn centerben kamatoztatta, nem az, aki a Beszélõ árverésének moderátora volt, nem az, akit a Vörösmarty téren a drogtörvény szigorítása elleni tiltakozó megmozdulás szpíkereként láthattunk, sokkal inkább az a fábrisanyi, akinek végtelenített tévéshow-jában mindennapos a szaloncigányozás, a szalonbuzizás, aki a revolverbajnok Schmidt Mária mellett dolgozott a Terror Háza berendezésekor és ezzel rögvest ki is érdemelte a köztársaság bánomisén milyen keresztjét, aki büszkén statisztál a MIÉP-es erõdemonstrálókat soraiba jól integráló tömeg Orbán által vezényelt fanatizálásához, közben pedig a Hócipõ hasábjain pályatársait élesen kritizálva lép fel a jobboldal védelmében.
És ez az a Fábry, aki a Fidesz kampányrendezvényének pódiumán ücsörögve jut el a gondolatig, hogy fel kéne már hívni Jancsó figyelmét, hogy - mint afféle tehetséges mûvész - ne politizáljon annyit.
Kár.
Tisztelettel

Kiss Dániel
egyetemi hallgató