Van egy olyan elmélet, hogy létezik "zsidó összeesküvés" a világuralom megszerzésére.
Én a következőkben ennek hihetőségéről fogok értekezni.
(Sajnálhatják azok, akik nem látogatják gyakrabban ezt a fórumot).
Lássunk néhány hipotézist.
A középkori Európában a zsidók gettókban éltek, jól körülírható volt, hogy életük során milyen pályákat futhatnak be. Lehettek kisiparosok, kereskedők, bankárok, boltosok, és később azt hiszem már orvosok, mérnökök, jogászok, vagyis ügyvédek is. Természetesen a zsidóságnak volt egy saját maga által eltartott értelmiségi rétege is: hittudósok, filozófusok, és nem utolsósorban rabbik és egyéb írástudók.
Megtaláljuk a zsidókat az uralkodók, császárok, királyok, hercegek udvaraiban is. Az általuk betöltött tisztségek azért korlátozottak voltak, emellett voltak olyan állások is, amelyeket ők értelemszerűen nem pályáztak meg, afféle összeférhetelenség okán: például nem lettek keresztény papok (bár elképzelhető, hogy volt olan "kikeresztelkedett" zsidó, akinek utóda akár pappá is vált).
A lényeg, hogy "szorított a cipő", az európai társadalmi keret nem biztosította a zsidóság emancipációját (jobb híján használom ezt a szót).
Ezért érthető, hogy a zsidók minden kínálkozó alkalmat megragadtak a fennálló rend korltáainak ledöntésére. az első igazi hasonló alkalom 1789-ben, a francia polgári forradalom idején kínálkozott.
Tény, hogy a francia abszolutista monarchia minden sarkában recsegett-ropogott, de számomra nem világos, hogy az átalakulás miért nem ment végbe úgy, mint Angliában, az abszolutizmus miért nem ment át sima parlamentáris monarchiába?
Vér persze folyt itt is, ott is, de nem egyforma mennyiségben; és ami számomra a legfontosabb, hogy a Cromwell féle angol polgári forradalom nem támadta az angol keresztény egyházat. Persze nnek oka lehetett az is, hogy az anglikán egyház, mióta önállósult rómától, sokkal nyitottabb, felvilágosultabb volt, önmagát belülről megújította, így a rendszer megváltoztatásának nem volt annyira ellenfele, mint a francia katolikus egyház, amely nyilván az abszolutista monarchia egyik legerősebb támasza volt.
Az 1789-ben elkezdődött folyamat megértéséhez vissza kell nyúlni időben, és elemezni kellene a forradalmat ideológialilag előkészítő francia "felvilágosult" gondolkodók (Montesquieue, Voltaire, Rousseau, Diderot stb.) írásait, de ezt én itt nem teszem meg.
Az viszont tény, hogy az 1789-1790 közötti időszakban katolikus papok ezreit gyilkolták meg, és az Ész istennőjének kultuszát vezették be. Nem beszélve az év hónapjai nevének módosításáról!
az is tény, hogy Napoleon - hatalmának megszilárdítása érdekében - kiegyezett a katolikus egyházzal, de az is tény, hogy résztvett valamelyik zsidó "páholy" gyűlésén, és később a zsidóságnak megnyitotta az utat a társadalmi integráció felé; mai kifejezéssel élve, meghozta az anti-diszkriminációs rendeleteket.
Ezzel precedenst is teremtett, és az világossá vált, hogy egy-egy ilyen felfordulás - mondhatni- remek alkalom arra, hogy a zsidóság a társadalomba jobban integrálódjon, vagy másképpen fogalmazva, teret nyerjen, és jobban tudjon érvényesülni.
Franciaország azonban nem a világ, voltak más európai államok is, ahol nagyszámú zsidóság élt, elsősorban Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia.
Magyar vonatkozásban el kell mondani, hogy a zsidóság tömeges megjelenése a történelmi Magyarország területén alapvetően Mohács után kezdődött, éspedig először a bevonuló törökök nyomában. A zsidók európai szétszóródására egyébként is alapvetően három mód jellemző:
1. háborúk után, a hódítók kíséreteként, azoknak különböző hadtáp és más szolgáltatásokat nyújtva
2. békeidőben, a kevésbé fejlett, vagy háborúk, ínség, pogromok által veszélyeztetett területekről a prosperálóbb, vagy egyszerűen csak békében élő területek felé.
Az első esetre példa: az Ibériai félszigetet elfoglaló arabok nyomában Spanyolországba bevándorolnak a zsidók is, vagy ugyanez Magyarország esetében: elsőzör a hódító törökök mellett, majd később, a Magyarországot visszafoglaló osztrákok nyomában.
Ez a bevándormási típus egyébként rendkívül szerencsétlen helyzetet teremt, ugyanis az őslakosság a zsidóságot valamilyen mértékben összeapcsolja a hódítókkal, a hódítókkal szembeni ellenszenv kiterjed a zsidókra is, és a felszabadulás után általában a retorzióknak a zsidók is áldozatul esnek.
Lásd: a zsidók kiűzése a Reconquista után Spanyolországból, vagy a (Poroszország, Ausztria, Oroszország között) szétosztott Lengyelországba bevándorló zsidókkal szembeni ellenszenv a lengyeleknél.
Magyarországra tehát a zsidók két hódító hatalom- a törökök és az osztrákok - nyomában vándoroltak be. Ehhez képest a magyarságnak nem alakult ki olyan erős ellenszenve a zsidóság iránt, mint máshol, persze ehhez hozzá kell tenni azt, hogy 1526 után önálló magyar döntési képesség nem létezett, és talán máig nem létezik, mindig valamiféle kényszerhelyzetben, kényszerházasságban élt az ország.
A törökökkel csak kisszámú zsidó érkezett Magyarországra, a lwerombolt, és soha fel nem épített gazdaság nem is igényelt többet. Annál inkább 1684, a törökök osztrákok általi kiűzése után, amikor a mai fogalmakkal szárnyaló gazdaság egyre több kézművest, kereskedőt, más munkaerőt igényelt. A bevándorlás előegítésében közrejátszott az osztrák tudatos betelepítési politika is (németek, szlovákok, szerbek, románok, zsidók, örmények települtek be ekkor Magyarországra), amelynek célja a Rákóczi utáni még mindig rebellis magyarság megtörése volt.
A XVIII. században vagyunk tehát, amikor tömegesen települnek be zsidók Németország, Ausztria, de Lengyelország (főleg Galícia) felől is. Ez a folyamat aztán folytatódik a következő, XIX. században is, sőt, az 1848-as magyar forradalom leverése újabb, még erősebb lendületet ad neki, nemkülönben az 1850-1914 közötti gazdasági fejlődés.
(folyt köv.)