Rinpoce elemz:
Szerintem nem egy nyelven beszélünk. Orbán Viktor ugyanolyan mérhetetlen ellenszenvet vált ki Mo. egyik feléböl, mint amilyen mérhetetlen szeretetet a másik feléböl.
Mert a populista-demagóg retorika polarizál: egymással acsarkodó két szekértábor az eredmény - tárgyilagos vita helyett.
És ez mindenképpen elgondolkoztato, de nem lehet egy anyázással elintézni. Mert kevesen irják le, de milyen alapon anyázza, és ostoba, bunko hitlerjugentrozza le Mo egyik fele a másikat, mondom én, aki a másik oldalon állok. Te azt mondod nagyképü, én azt, hogy büszke.
Szvsz azért van így, mert M.o.-on NEM alakult ki sem a bal, sem a jobboldal. Baloldal már volt: a szociáldemokrácia, de 1948 óta tetszhalott. Ny-európai szellemiségű, modern konzervativizmus (a mmunkaadók érdekképviselete) pedig sose volt, talán a történelmi kisgazdik kivételével, 1945-től 1948-ig, azóta csak esetlen próbálkozás valamennyi jobboldali kisérlet: MDF, KDNP, MIÉP, az 1994.-évi súlyos vereség óta az ál-balról az ál-jobb (keresztény???) írányba eltolódott Ménesi-úti kolesz KISZ-titkár galerija: a Fidesz.
Szerintem hosszu idö után ö az elsö, aki ki meri mondani, hogy a hazaszeretet fontos dolog, a hit is az.
Ez nem igaz. Bizonyíték: 2001. november 10.-én, a temetőben koszorúzó '56-os halálraitélteket, pl. Mécs Imrét dühöngő Fidesz-csürhe gyalázta - feltüzeleve a nyilas szennylappá lezűllesztett "kormány-közeli" Magyar-Nemzet és Demokrata rágalmazó cikkeivel Lovas "véralgebra" István és Bencsik "MSZMP KB pártélet" András tollából.
Erről Orbán Viktor az ATV "Napkelte" műsorában imigyen nyilatkozott 2001. november 10.-én:
Bánó András: És az, amikor azt mondja a Mécs Imre, hogy fel kellett volna akasztani? Az nem olyan, ami?
Orbán Viktor: Bocsánat, bocsánat, bocsánat. Csak hadd ne törjük itt meg a beszélgetés nyugodt hangnemét. Az egy másik tészta. Nem mondom, hogy finom tészta, csak azt mondtam, hogy ez egy másik tészta, ami az MSZP-vel történt, és egészen más dolog ettöl egy ’56-os halálraítéltnek a fogadtatása a régi bajtársai körében. Tehát én úgy érzem, hogy bánthatta Mécs Imrét, akár egyetlen szó is megbánthat egy embert. Söt, idönként egyetlen szó jobban megbántja, mint egy kórus kiabálása. De itt nem volt kórus kiabálása Mécs Imre esetében. Na most mit lehetett tenni ebben a helyzetben, ugye nem volt könnyü dolog ott, ahogy álltunk a köztársasági elnök úrral, a házelnök úrral. De szerencsére, tudják, az embereknek a reflexei azok idönként sokkal jobban és gyorsabban müködnek, mint ezt mi gondolnánk, vagy akár a sajátjaink, akikröl pedig azt gondolhatná az ember, hogy végül is az a dolgunk, hogy a miénk dolgozzon, a mi reflexeink müködjenek a leggyorsabban. És az emberek nagyon okosan és bölcsen reagáltak a helyzetre, és mi ennek részesei voltunk, tehát mi is azt tettük, mint az emberek többsége, beleértve a köztársasági elnök urat és magamat is. Ugyanis, amikor Demszky Gábort kezdték kifütyülni, illetve ott kiabálni, akkor elkezdtük mondani a miatyánkot. Amikor pedig az MSZP-t - hát valóban ott már skandálás-szerüen, nagyon sokan eröteljes kifejezésekkel illették -, akkor pedig onnan hátulról egyszer csak az emberek elkezdték énekelni a Boldogasszony Anyánkat, és az MSZP elnöke és küldöttsége az a Boldogasszony Anyánk eröteljes hangjai mellett koszorúzta meg az ’56-os áldozatok emlékmüvét, ami önmagában is egy beszédes kép volt.
Tehát az ország 3 legmagasabb közjogi méltósága jelenlétében a Fidesz-csürhe éppen azokat gyalázta, akik az átkosban, az elmúlt 40 évben is merték szeretni a hazájukat és tettek is érte. De nem csak populista-demagóg dumával, mint Orbán Viktor.
Konzervatív üdvözlettel,
Jerzy
--
Ugyanis, amikor Demszky Gábort kezdték kifütyülni, illetve ott kiabálni, akkor elkezdtük mondani a miatyánkot. [Orbán "miatyánk" Viktor]
