"Íme itt egy újabb példány a buták tömegéből"

Nicsak itt meg egy újabb übermencs. Hogy érzed magad odafönn, nem szúrja a fejed a napocska?

Kénytelen leszek neked egy kis történelmi fejtágítót tartani, hogy leszállj a földre és megvilágosodj. A köztársasági érzelmű franciák tisztelik Napóleonban az államférfit, a nagy hadvezért és a jogalkotót - de biztos nem a császárt. Császárrá azért vedlett Buonaparte (1804), hogy benyalhassa magát az európai koronás fők klubjába. Hogy szalonképessé váljon köztük. Ezért is vette feleségül Habsburg Mária Lujzikát (az após, I. Ferenc meg nem volt abban a helyzetben, hogy ne adja hozzá). Dinasztiát akart alapítani, mint a klubtársak, érted?

Ebből is kitűnik, a franciáknak nincs sok okuk, hogy büszkék legyenek a császári koronájukra. És ez a döntő különbség a Napóleon-tökfödő és mi Szent Koronánk közt. Utóbbinak legalább van egy igen gazdag szimbólumrendszere és olyan viharos történelme, amely kicsiben tényleg modellezi Magyarország történelmét az államalapítástól kezdve. Az évfordulóról már ne is beszéljünk.

Kovácslacának fingja sincs ilyen nüanszokról, bedob egy tetszetős, merőben felületes analógiát, amire a bunkócskák lelkesen rábólinthatják: "úgy van, úgy van, milyen szellemes!" Ó, a 12 éve fenemód köztársasági, kitanít minket, mi a szokás, meg mi nem, egy köztársaságban!