Érted nem élek, mégis: miattad.
Így senki nem élhet, csakis én.
Hitted talán, hogy a szívem merész:
Letettél sorsodnak peremén.

Mint kirekesztett: sors-karimádnak
csipkézetébe kapaszkodom...
Micsoda érzés! Még magyarázzam?
Karom csurom vér, arcom korom.

Pedig még szemembe lesve mondtad
az "Igazad vagyon!"-t egyszer, és
nem menekültél el elhallgatón...
Akkor még nem is volt szenvedés.