Felejthetetlen 90 percek :))

Ez a mai NS-ben olvasható:

Emlékezés. Százegy esztendeje született Orth György

A feledhetetlen legenda

Lapunk spanyolországi tudósítója, Csillag Imre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy élőben láthatta futballozni Orth Györgyöt. Az MTK és a magyar válogatott legendás játékosa április 30-án lett volna százegy esztendős, s ennek apropóján Csillag Imre megemlékezését olvashatják.

A magyar bajnoki mérkőzéseket nézve gyakran jut eszembe egykori barátom, a magyar labdarúgás egyik legendás egyénisége, Orth György. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére, amikor egy-egy bántó technikai hibát látok, amikor rosszul végrehajtott lövésen bosszankodom; ugyanis mi néhányan, akik még élünk azok közül, akik látták őt játszani, akik ismerték, tudjuk, mennyit gyakorolt egy-egy lövésfajtát, hogy éles helyzetben is tökéletesen tudja azokat végrehajtani. Nagyszerű futballista és nagyszerű ember volt.

Orth György születésnapjára emlékezem most, az egyik legnagyobb magyar labdarúgóra, aki százegy éve kezdte viszonylag rövidre szabott életpályáját. Sok kiváló futballistát láttam, de nálam mindig Orth volt az első. Sokoldalú volt, a hátvédtől a csatárposztig képes volt kiemelkedő teljesítményre. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1927 júniusi, franciák elleni gólparádéja volt. Bár a 13:1-re megnyert meccsnek Takács II József volt a hőse a maga hat góljával, de Orth is szenzációsan játszott. Olyan átadásai voltak, hogy azokra valóban illett a mondás: szeme volt a labdáinak. Amúgy Orth György is szerzett két gólt a mérkőzés elején, akkor, amikor a franciák még úgy ahogy tartották magukat.

Kapcsolatunk akkor sem szakadt meg, amikor már mindketten külföldön éltünk, rendszeresen leveleztünk. Néhány héttel a halála előtt is írt nekem, ez volt utolsó jelentkezése; a Porto edzőjeként hunyt el 1962 januárjában, hatvanévesen. A klub gyönyörű, fekete márvány síremléket állított neki, s arra aranybetűkkel vésték: „A mi szeretett professzorunk". Évtizede még szó volt arról, hogy Orth György hamvait hazahozzák, hogy magyar földben nyugodhasson, ám azt hiszem, mára az ügy „elaludt", pedig az egyik legnagyobb magyar futballista, aki külföldön is magyar maradt, talán megérdemelné ezt a gesztust...