Ekkor, 1906 tavaszán a Brüll Alfréd adományozta serlegért küzdöttek az I. osztályú csapatok....
Aztán lepergett a Brüll-serleg 1. fordulója. A Postás 1:0-ra nyert. És megszólalt a kritika:
"...Az FTC fiataljai közül csak Rumbold, a jobbhátvéd vált be. A csatársor felfrissítése ne msikerült: Schlosserral, egy, a korához képest is fiatal, meglehetősen naiv játékossal egyészült ki és a csapat leggyengébb részének bizonyult."
Sőt, még a következő heti FTC-Typographia meccs után is: "Az új erő, Schlosser nem idevaló. Kicsi és még lassú is"
Hiába rúgott a következő vasárnap a Törekvésnek a hatból egy gólt, gyönyörű, csavart, pergetett, kontrafals gólt - utána már csak a II. csapatban találta magát.
De a vezetők bizalmatlankodása sehogy sem tetszett a szurkolóknak, akik a heti két edzésen következetesen körülvették a Soroksári úti ódon - saját! - pályát. Szinte lázongtak a Tűzoltó utcaiak és nem lehetett felülni a 28-as sárga villamosra (amelynek két átlóval négyfelé osztott kerek jelzőtábláján a zöld és fehér színek váltakoztak) meg a kétfelé osztott (zöld és fehér mezőnyű) 29-esre, hogy az ember ne halljon méltatlankodó kifakadásokat. És a Ferenc körúti kávéházakban is egyre több hang követelte vissza azt a görbe lábú vékony gyereket a "Slózit".
Malaky a kezét dörzsölte. Ezt várta, elvégre magának tulajdonította a kis Schlosser gyerek felfedezését. Hiszen ő bámulgatta, hogy bánik a rongylabdával ott lent, az ablakuk alatti téren ez a gyerek. Mert hát Malakyék a Petőfi téren laktak, ablakukból éppen lehetett látni a Duna parti grundot, ahol a "Remény" névvel büszkélkedő kis utcai csapat rugdalta azt, amit éppen rúgni lehetett. Ott fedezett fel egy erőteljes hátvédet és ezt a görbe lábú, gyenge felsőtestű, de annál ravaszabbul dribliző és hatalmas lövésekekt megeresztő ballábas csatárt, Schlosser Imrét.
Így hát május 7-én a 33 FC ellen újra bekerült a közben gyatrácskán szereplő első csapatba. A 8:0-ra végződő mérkőzés 5 gólja fűződött Schlosser nevéhez. Meg is változott a sajtó hangja:
"Meglepő szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel az egyik legjobb játékosunk lehet..."
A bajnokság végén kitört a MASZ-MOTESZ háború, az MLSZ elvette a Postástól az 1905-ös bajnoki címet és az FTC-nek adományozta. A Postás fellebbezett, elvetették. A belügyminisztériumig ment az ügy, hiába. Erre a Postás visszalépett a bajnokságtól, labdarúgó szakosztályát feloszlatta, s a nagyszerű csapat szétszóródott.
Ilyen előzmények mellett közeledett az év második magyar-cseh mérkőzése. Az elsőt nagy nehezen mentette a magyar csapat 1:1-re Budapesten egy csupa tartalékkal felálló ellenféllel szemben. Abba ugyanis nem adott játékost a Slavia és a Sparta sem. Egy szedett-vedett együttest küldtek Pestre, nehogy az MLSZ-t anyagi kár érje. Akkor ugyanis az MLSZ még erősen támogatta a cseh szövetség önálló törekvését Ausztriával szemben.
Most következett a visszavágó Prágában, ezúttal a legjobb cseh együttessel szemben. Miközben itthon a Postás eset erősen megzavarta a futball életet.
A válogató bizottság a Teréz körúti Edison kávéház pincehelyiségében gyűlt össze, a fő téma nem is a válogatás, hanem az FTC-UTE meccsen Schlosser két remek bombagólja. Senki sem vitatta, hogy a 17 éves gyereket be kell tenni a csapatba, de azért belsőcsatárnak - a rettegett Benda II ellen! - nem merték jelölni, hanem a balszélre állították. Azután nyélbe ütöttek egyetlenegy válogatott edzést, amelyen a kijelölt csapat mindössze négy tagja jelent meg.
Maleczky Román, az új főtitkár vezette fel Prágába a csapatot. Bizony megdöbbentette a pályára érkező fiainkat a hatalmas, hatezer főnyi közönség, amely a kis lelátón még zsúfoltabb képet mutatott. Aztán izgatottan estek neki annak a füzetnek, amelyet a cseh szövetség "Halftime" címen adott ki. Mi még nem csináltunk eddig ilyen válogatott programfüzetet. Benne a játékosok fényképei és egy cikk, mely szerint ennél szerencsésebben, jobban összeállított csapattal még nem álltak ki a csehek.
A sok újonccal felálló magyar csapat idegenül érezte magát a szokatlanul széles Slavia pályán. Dobogtak a szívek a meggypiros ing alatt, mikor felsorakozott az oroszlános jelvényű ingben a hazai legénység. A közelmúltban angol profikat verő Slavia 9 játékosát Rezek, a Sparta rettegett középfedezete és Kopeczky a Meteor balfedezete egészítette ki.
Aztán kezdődött a nagy mérkőzés.
"Mintha két kéz összefonódott volna, úgy repült párhuzamosan a két szélső, Sebestyén és Schlosser. A csehek csak kapkodtak. Ha Schlosserra támadtak már átvágta a labdát, hatalmas ívben Sebestyénnek. Ha a jobbszélsőnkre mentek rá, már repült is a labda Schlosser elé" Viharzottak a magyar támadások, pedig Sebestyén egyáltalán nem volt gyors, és Schlosser sem túlságosan. De a labdáik annál inkább! S ha kellett kiderült, hogy milyen ravasz, minden hájjal megkent focista mindkettő.
Bár az első gólt a csehek szerezték meg, Jeny révén Sebestyén labdájával Horváth egyenlített, majd főleg Schlosser passzaiból 3:1-re, aztán 3:3 után 4:3-ra vezetett a magyar csapat, egy balszerencséd bekapott góllal meg kellett elégednie a 4:4-es, győzelemmel felérő döntetlennel. Amilyen halálos csend fogadta minden egyes gólunkat, olyan meleg elismerő taps fogadta a levonuló magyar csapatot .
-Ki volt a legjobb? - faggatták itthon a hazajövőket a pályaudvaron. Károly Jenő, a "tanár úr", a csapat legrégibb tagja így felelt:
-Nem az a fontos, hogy ki volt jó, hanem az, hogy ki lesz a jövőben a legjobb... Hát ez a kis Slózi a közeljövő legnagyobb magyar játékosa!
Nem tévedett.