Rali, Nálad is tarolt a fagy?

A halogatás.
Pató Pál úrnak érzem magam. Vannak olyan feladataim, amit már fél éve, hogy minden vasárnap este felírok magamnak, hogy na akkor a jövő héten. Az nyilvánvaló, hogy az ilyen tologatott elintéznivalók egy része nem is annyira fontos, lehet hogy soha nem kellene megcsinálni, nem dőlne össze a világ, de megfigyeltem: minél jobban húzok-halasztok valamit, annál nehezebb megcsinálni és ha egyszer végre tényleg nekidurálom magam, utána csak nézek: úristen, mi a fenét halogattam ezen a negyedórás munkán ilyen sokat.

Folyamatosan gyűlnek a virág- és zöldségmagok. Amikor megjelennek, bevásárolok, aztán addig halogatom a kiültetésüket, mire késő lesz. Na majd jövőre. De kost van a jövőre, februárban megint vettem 4-5 tasakkal, pedig még vannak tavalyelőttiek is. Sőt, levendulából van három zacskó, amit még az előző kertemben akartam elültetni. Ahonnan öt éve elköltöztünk. Itt meg azért nem ültettem el, mert inkább vettem palántát és azt ültettem a rózsák közé.

Félelmetesen csökken a fizikai állóképességem. Ma még rövidebb idő uitán kellett elállnom, mert egyszerűen nem bírom. A héten sétáltam egy kilométert, közben beszélgettem valakivel és meg kellett állni, mert elfáradtam.