Keserű emlék-1938-ból(2.rész)

Még be sem fejezhette a mondatot, már elhangzott az újabb itélet:-Balogh is túlságosan kemény. Nem szabad elrontani a mérközés légkörét!-Nem a légkör a mi hangulatunk romlott el. Spéci bácsi nem tudta magát türtőztetni. Kifakaadt:-Akkor talán állítsák össze az urak a csapatot-mondta, s hangján érezni lehetett majd szétveti a feszültség. Az értekezlet során nem is szólt többé. Nem mondom megtisztelteés volt a cím,eres mez viselése, de különös érzés lett volna Géza helyén játszani, amikor neki teljes joggal helye lett volna a csapatban"emlékezik vissza egy emberöltő távolságból Balogh Bonzó"Tudomásul kellett vennem, nem vagyok alkalmas arra, hogy 90 percen keresztül ápoljam a magyar olasz barátságot.

Végetért az értekezlet és egyben a jó hangulatunk is. Még a mindig tréfálkozó Béla bácsi, ahogy fociberkekben ismerték a Vörös taki, a válogatott gyurója és egyben pszichiátere is elkomorult.-Ez nem tetszik nekem gyerekek-hajtogatta és kesernyés mosollyal hozzáfűzte-El kellett volna énekelni az értekezlet után a Mégis bunda a bunda című népdalt...-Aztán gyorsan követték egymást az események...Lemondta a szerplést Turay Jóska és aztán Korányi is. Mind a kettő játszott már mérközést nagyobb sérüléssel is, most egyik sem vállalta a játékot. Pedig az értekezlet előtt szó sem volt ilyesmiről.-Még mindig érzem a sérülésemet és a gyomrom is rendetlenkedik-indokolta Suttyó. Mi mindannyian tudtuk, hogy nem erről van szó. Kisebb sérülésük kapóra jött nekik. Nem kellett nevüket adniuk a barátság ilyen ápolásához.

S hogy mi történt a mérközésen?...Azt mindenki tudhatta. Olyan volt a találkozó, mint az utóbbi évek olasz-magyar találkozói...Szépen játszott a csapat, átütőerő nélkül...Kikaptunk 4-2-re, az olaszok villám támadásaikból érték el góljaikat...Nagyon hiányzott Suttyó és Géza szive, lelkesedése, fáradhatatlansága, keménysége, nem is beszélve Króni gyorsaságáról Biavati és Colaussi ellen...Mi lett volna ha ők is játszanak?...Mondjam azt, hogy megnyertük volna a vb-t...Nem ilyesmit, nem állíthatok...Már akkor is gömbölyű volt a labda...De, hogy harcosabb, elszántabb hangulatban lépett volna pályára a csapat, abban biztos vagyok...Így nem esett csorba az olasz-magyar barátságon s Pioláéké lett az aranyérem, s miénk az ezüst mellé, az utolsó értekezlet soha el nem felejthető keserűsége.

Szegény Spéci bácsi annyira elkeseredett, hogy 2 napra eltűnt a csapat mellől...Csak az elutazás előtt jelentkezett ismét...Hazajöttünk és ő nem vállalta többé a válogatott melletti edzősödést...Lemondott...S én még mindig bosszúsággal gondolok arra a taktikai értekezletre" Fejezte be emlékezéseit Balogh I. István, aki szintén nem volt alkalmas a barátság áolására. De azt az untauglich minősítést cseppet sem szégyenli.

Labdarúgás-1966/március