"NEm ártott volna, ha Laja is lefuttatta volna programját valamilyen szimulációs rendszeren, s nem rajtunk kísérletezi ki merőben új, sajátos gazdaságpolitikai elképzeléseit. "

Szerintem ezzel semmit se ért volna. Egyrészt azért mert a standard makroökonómiai és ökonometriai modellek csak nagyon erős megszorításokkal alaklmazhatók (ha egyáltalán..) egy tranzíciós gazdaságban. Szvsz minden modellnél a legfontosabb rész az apróbetűs, ti. hogy milyen feltételezésekkel szűkíti az által vizsgált sokaságokat, és milyen tényezőket ves endogén avagy exogén módon meghatározottnak, egyáltalán mik azok a kiindulási feltételek, amelyek hiányában a modell érvényét veszti. A 95-ös helyzetre nem volt egyértelmű és biztos recept, mivel a világtörténelem folyamán még soha nem volt példa a tervgazdaságból a picgazdaságba való átmenetre. A tranzíció gazdaságtana gyakorlatilag egyidős a rendszerváltással, ha leszámítjuk a szocialista rendszer hibáit oly élesen látó korai kritkusait, mint pl. Ludvig von Mises és F.A. Hayek. (megj.: ha már szóbakerült a mikroökonómia és a racionális várakozások, akkor mindenképp ajánlom Mises: Human Action c. művét, amely az emberi cselekvés általános elméletével foglalkozik). Szóval Bokroséknak nem volt (mert nem is lehetett) adekvát ill. identifikálható modelljük, így értelemszerűen tesztelni sem volt mit.

És egyetértek Hecsével, hogy a gazdaságpolitika alkalmazott makroökonómia. A modellek maximum gondolkodási keretet adhatnak, de nem szerencsés ha (kizárólagos) támaszul szolgálnak nagy horderejű döntésekhez.