nem akarsz a reikirôl beszélni, csak a szellemi vonatkozásáról? hogy is van ez? mindegy.

ami a pénzt illeti: onnan kezdeném, hogy csak akkor jön létre kapcsolat, ha a csere egyenértékű. pontosabban: te kapsz valamit, akkor neked is adnod kell. nem megy ez másképp, ami ingyen van, az értéktelen.

amit ingen kaptál, vagy legalábbis jócskán leértékelt áron, arra nem kell vigyázni, azt nem kell eltenni, megôrizni, ki is dobhatod.

az életemben két terület van, amin ezt gyakorlatban is tapasztaltam. az egyik a könyv. amikor valaki kap egy könyvet ingyen, akkor az sok esetben végzi a kukában, vagy a kuka mellett. tapasztaltam szerkesztôségekben, hogy a köteles példányok cseréjekor ilyen történik.
a másik a grafika, rajz, fotó. ha a művész, alkotó ingyen ad barátságból egy képet, az hónapokig, évekig tud kallódni, bekeretezetlenül, sérül, porosodik, esetleg szemétbe kerül. amit pénzért ad, azt egybôl rohanvást viszik a paszpartushoz és a keretezôhöz és a lakás ékes helyére kerül.

mondhatod, általánosítás.

a témában: nem értem, és nem is értettem soha, hogy miért okoz megrökönyödést, ha a tudást pénzért mérik. mérhetnék kolbász árfoélyamon vagy kancsó bor árfolyamon is, de vélhetôen a társadalom berendezkedése folytán ez már nem divat.
ahogy neked, nekem, úgy a mesterednek is meg kell élnie, kevesen kélpesek arra, hogy marék vízbôl és falat levegôbôl szublimálják az élethez szükség4es energiájukat.

nekem van egy mesterem, akii francia, ott is él, de rendszeresen jár magyarországra, mert a felesége magyar. ebbôl adódan ha csak a repülôjegyét nézed, akkor elvárhatod, hogy járjon inkább autostoppal vagy kerékpárral, de rendkívül kicsi a hatásfoka.

még: a kóklerség és valós érték nem az árán és nem is az eladási, piaci formájén mérhetô. ezen a területen, legalábbis.
az én mesterem egyébként maikor indít egy tanfolyamot, akkor ô csak azokat veszi fel, akikkel elôtte elbeszélgetett és alkalmasnak találta, de tafolyam közben is sokakat eltanácsol, ha nem alkalmasak. fizethetnek akármenyit, akkor is. természetesen, ami elmaradt, azt visszaadja.
és: ô a tanítvány anyagi helyzetét is figyelembe veszi, amin énvoltam tanfolyamon, az 300 és 900 ezer forint között volt meghirdetve. ráadásul úgy, hogy részben neked kellett eldöntened, mennyit ér neked a dolog. furcsa? igen. de láss csudát: volt olyan osztrák hölgy, aki kifizette a 900 ezret érte, mert neki megérte azt az árat. én körülbelül számolva 600 ezer forintnyi munkámat adtam a tanfolyamért, azaz "bartellbe" tanulhattam. ki ki megteremti a maga feltételeit. volt, aki azt mondta, nincs pénze rá. ezek közül volt 1 aki eljöhetett mégis, de volt, akinek azt mondta, hgy ha nem akarja, akkor nincs rá pénze, ha igazán akarja, akkor van.

bennem nem is szokott felmerülni, hogy ilyen vagy más tanfolyamon, vagy akár gyógyításnál azt mondjam, hogy ingyen kell.

az ingyen nekem kiszámíthatatlanul drágának tűnik.