Igaz, hogy már 8-a van, viszont hétfő, és 16 évvel ezelőtt április 7. is hétfői napra esett.
Ez a nap sokak számára volt szomorú nap, pedig napos, nyáriasan meleg idő volt (nem úgy, mint ezekben a napokban), délután 25 fok körül volt a hőmérséklet Budapesten, s éjszaka sem hűlt sokkal 15 fok alá a levegő.

Azon a napon, 1986. április 7-én este 20 órakor volt a SOLARIS búcsúkoncertje a Petőfi Csarnokban.
Zsúfolásig tömve volt a terem, többen kint is rekedtek a folyosón, mintegy 2500 ember előtt léptek fel a fiúk.

Nagy volt a reklámja a koncertnek, tv-ben, rádióban, újságokban egyaránt. Hónapokkal korábban megjelentek már a plakátok is a legforgalmasabb útvonalakon. Nem szerepelt rajtuk, hogy búcsúkoncertről van szó, de mindenki tudta: Solarisék búcsúra készülnek.
(Később másfajta plakátok is feltűntek az utcákon, melyeken tévedésből 19 órai kezdés lett meghirdetve. Úgyhogy már este 7-kor is nagyon sokan ott voltak a Petőfi Csarnokban.)

Megpróbálom megosztani Veletek annak az estének a hangulatát, az elhangzott számok felsorolásával és a számok közötti konferálásokkal együtt, valamint leírom Fábián Tibornak (a Pesti Műsor munkatársának) a koncertet bevezető beszédjét.

Tehát: 1986. április 7. 20h - Petőfi Csarnok.
---------------------------------------------

FÁBIÁN TIBOR bevezetője (7'08"): - Jó estét Budapest, jó estét Magyarország!
Hát igazán nagyon szép számmal vagyunk, úgyhogy azt hiszem, nem túlzás ez a köszöntés. És talán megengedem magamnak azt is, hogy máma tegeződjünk: Szervusztok!
Én azt hiszem, hogy ma egy kicsikét szomorúnak kéne lenni; no, legelőször nem azért, hogy ennyit késtünk, de ezért elnézést kell kérjek itt a Vezetőség nevében is. Egy kicsikét a nagy buzgalomban - hiszen ma egy nagyon fontos koncertre jöttünk össze - nagyon sok reklámja volt a dolognak tulajdonképpen, és egy kicsit ebből is adódnak néha a félreértések: itt ennyi volt meghirdetve, amott meg amannyi. Tehát akik 8 órát tudtak, azokkal szemben nem lehetett megengedni, hogy 7-kor kezdődjék a koncert. Úgyhogy elnézést, akik egy kicsikét sokat várakoztak, de én azt hiszem, hogy van olyan jelentős és fontos ez a mai buli, hogy megéri a várakozást.

De most már igazán nem fogunk várni, csak néhány gondolatot hadd mondjak el!
Hiszen azt hiszem, ilyenkor, amikor - hát nem is tudom - búcsúztatunk vagy mi a csodát csinálunk, de én úgy érzem, hogy mégsem igazán búcsúztatjuk ezeket a srácokat, hiszen a dolog él és élni fog tovább is.
De miután tulajdonképpen egy nagyon szép ívű pálya itt ezennel - legalábbis e név alatt és ilyen formában - véget ér, mégis egy icipicikét emlékezzünk vissza, hogy mi is történt valójában.
Igen, és egy kicsikét - hát hogy is mondjam - talán otthonról beszélek, hiszen 1980. februárjában magam is azok közé tartoztam, akik meghirdettünk egy tehetségkutató akciót, és ezen a tehetségkutató akción nagyon sok fiatal jelentkezett, nagyon sok olyan fiatal, aki azóta ma neves és az élvonalba tartozó muzsikusunk, sőt sztárunk.
Ezen a tehetségkutatón indult a SOLARIS együttes is, pontosabban erre az akcióra állt össze ez a zenekar, mint ahogy maguk Robiék is, Erdész Robiék többször elmondták. Való így igaz, tulajdonképpen egy héttel előtte határozták el, hogy ez lesz a zenekar neve és ezen név alatt ilyen fajta muzsikát fognak játszani, mint amit hát jól ismerünk, a SOLARIS játszott immáron 1980. óta tulajdonképpen 6 esztendeje.
És ezen a tehetségkutató akción valóban olyan tehetségről tettek tanúbizonyságot, amely egyáltalán nem kerülte el a figyelmünket. Én remélem, hogy ez is oka, hogy a SOLARIS együttes már onnan tulajdonképpen győztesen került ki, és mindjárt a döntőn, ha nem is elsők lettek, hiszen az akció folyamán ők mindig valahol az élen végeztek a különböző középdöntőkben, de a döntőn egy nagyszabású, teljes szakmát átívelő zsüri volt jelen, voltunk vagy 50-en, és hát a végső döntés úgy hozta, hogy valami vokális zenekart szavazott meg a nagy zsüri az első helyre, és hát miután ők nem énekeltek, ezért azt hiszem, hogy pontosan ez volt az indok, hogy nem az 1. helyet kapták meg.
Dehát azt hiszem, azóta igencsak bebizonyították, hogy ők valóban az egyik győztesei ennek az akciónak. Rögtön utána lemez készült velük, és hát a további pálya - azt hiszem - elég jól ismert.
Mostanában elég sokfelé elhangzott erről egynémely visszaemlékezés. Igen, nem olyan könnyű dolog volt ez - hiszen valóban egy instrumentális zenekarról lévén szó -, a lemez nem olyan könnyen jött: kislemez volt, egy is meg kettő is, de a nagylemez, az váratott magára. Hát végre-valahára ez is megszületett, és a MARSBÉLI KRÓNIKÁK föliratkozott még abban az esztendőben a Popmeccsen - hogyha emlékeznek, emlékeztek rá - a legjobb 5 lemez közé, és én azt hiszem, egyáltalán nem érdemtelenül.
Ugyanis ez az öt fiatalember, akik tulajdonképpen hárman ma is azok közül valók a zenekarban, akik az alapítók voltak - Erdész Róbert, Kollár Attila és Cziglán István -, nos, ezek a fiatalemberek nagyon is konzekvensen kitartottak amellett, hogy igen, az igényességet tartják legeslegelőször szem előtt: mindegy, hogy milyen divathullámok hullámzanak erre, arra vagy amarra, ők igenis járják a maguk útját.

És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hiszen ez a mai este is azt bizonyítja, hogy érdemes volt, és igenis sokan vagyunk, sokan vagytok, akik nagyon is szeretitek a komoly, igényes zenét.
És ezt 5-6 esztendőn keresztül - azt hiszem, hogy talán nagyon kevesekkel egyetemben, de - a SOLARIS mindenképpen így művelte és ilyen igényességgel állt mindig is elétek.
(taps)
Megérdemli a tapsot - való igaz - ez a kitartás és ez a nagyon szép és nagyon konzekvens munka!
Nos hát, ez az 5 fiatalember ma itt ebben a formában tehát utoljára lép föl, a SOLARIS együttes végső soron így ezen név alatt búcsúzik ma tőletek.
(taps)
Remélem, nem a búcsúnak tapsoltok, hanem a SOLARIS névnek! Úgy igaz!
Tehát Erdész Robi, Cziglán István, Kollár Attila és Gömör László, valamint Pócs Tamás: ők a mai SOLARIS együttes.

És ezt úgy azért előre elárulhatom, hogy azért ők öten együtt fognak maradni, csak valami mást fognak csinálni és egy kicsikét kibővülnek: bizonyára hallottátok már - fölemlítem a nevet -, lesz egy ilyen zenekar, hogy Napoleon Boulevard.
Nos, ebben mindenképpen találkozunk majd a SOLARIS egykori tagjaival.

Ma tehát véget ér egy pálya, de holnap egy újabb indul. És azt hiszem, hogy boldogan, büszkén írhatjuk, hogy ezek a muzsikusok valóban ma már az élvonalban jegyzettek, hiszen a tömegkommunikáció valamennyi eszköze odafigyelt erre az eseményre, és kicsikét értetlenül áll, hogy miért hagyják abba.
Én azt hiszem, hogy ennek a koncertnek mindenféleképpen olyan figyelemfelkeltő ereje van, amely egy igényes és valóban a szimfonikus jellegű, komoly, összetett muzsika felé fordítja újra a nagy tömegek figyelmét.

Hát kedves lányok, kedves fiúk, hölgyeim és uraim!
Nem akarom szaporítani tovább a szót, de elmondanám még, hogy a mai búcsúzó koncerten a SOLARIS együttesnek lesz néhány vendége is. Igen, ők többször jelen voltak a SOLARIS koncerteken: M. Kecskés András és szólistái pantomimos együttese.

Következzék tehát az a búcsúkoncert, amely egyben egy nyitány is: ma utoljára, itt, a SOLARIS együttes búcsúzik Önöktől!

- - - - - - - - - - - - -
És stílszerűen, a borús hangulatnak megfelelően egy vihar - dörgés, zuhogó eső - hangjainak a bejátszásával kezdetét vette egy kb. 130 perces koncert!
- - - - - - - - - - - - -

- viharbejátszás (0'50")
- Nyikorgó idegen (3'26")
- Marsbéli krónikák (13'25")
(taps: 0'15")

CZIGI: - Nagyszerű és egyben szomorú alkalom, hogy itt és így kell találkoznunk. Mi nagyon örülünk, hogy ilyen sokan eljöttetek és ennyien kíváncsiak voltatok a zenénkre!
A Marsbéli krónikákból játszottunk egy részletet, és most egy Magyar tánccal folytatjuk.

- Magyar tánc (3'24")
(taps: 0'13")

CZIGI: - Ez volt a Magyar tánc, és a régi számok körénél maradva maradjunk még egy régi számnál egy darabig, a címe: A Viking visszatér.

- A Viking visszatér (3'31")
(taps: 0'13")

CZIGI: - Most egy újabb szerzeményünk következik. Nem is olyan régen, kb. egy vagy másfél évvel ezelőtt készültünk el vele.
Ez feltehetőleg most már soha nem fog lemezen megjelenni. Eredetileg annak szántuk: egy esetleges második SOLARIS lemeznek lett volna az "A" oldala, és a kompozíció címe pedig az, hogy Los Angeles 2026.

- Los Angeles 2026 (18'50")
(taps: 0'38")

- Tavaszi kompozíció (Czigi szólódarabja) (3'03")
- Duó (Attila és Czigi kettőse) (4'06")
(taps: 0'24")

- M'ars poetica (9'12"; ebből a dobszóló: 3'18")
(taps: 0'56")

ROBI: - És most elérkeztünk a koncertnek ahhoz a pontjához, amelyért tulajdonképpen nagyon izgulunk ma, mert ez ma egy egészen pontosan 22 perces bemutató lesz, ami most következik, és nekünk is egészen újfajta módszerrel készült: úgynevezett MUSIX-81 rendszerrel, teljesen komputeres technikával.
Hát néhányan biztos ismerik az Éjszakai tárlat c. kompozíciónkat: ez a gerince a dolognak és erre épült az egész mű.
Az egésznek a története pedig a görög mitológia szvitjét fonja körül. Ebben lesznek szereplők M. Kecskés András és pantomimtársulata, és az egész szvitnek pedig a címe: Éjszakai tárlat.

- Éjszakai tárlat (szvit) (17'41")
- Éjszakai tárlat (önálló szám) (4'02")
(taps: 1'22")

/Közben Attila érkezik a színpadra karmesteri öltözékben./

- E-moll concerto allegro con molto (3'38")
(taps: 1'43")

CZIGI ezután bemutatja a zenekar tagjait: - ... karmesterünk és fuvolásunk, Kollár Attila.
ROBI folytatja ezután: - Cziglán Istvánon a szólógitár játszik!

CZIGI: - Elhangzott kompozíciónk a rendkívül komoly című "E-moll concerto allegro con molto", és amint ebből is hallható, a zenekar igen sokat fektet arra, hogy a kompozíciókat megfelelően komoly, érzelmi tartalommal ellátott címekkel ruházza fel.
Ez így van a következő előadandó számunknál is, amelynél a címadás közben még arra is gondoltunk, hogy nekünk is fel kell zárkózni a divathoz, amikor is különböző más zenekaroktól látott példa alapján ... Ugye, hát van egy zenekar nyugaton, aztán idővel beszivárog hozzánk ...
És hát például ez a számunk is egy olyan dolog, hogy van egy "Frankie Goes To Hollywood" nevű zenekar, és mikor őket meghallottuk, akkor kapásból írtunk egy számot, a címe: Józsi Mátészalkára megy! (nagy derültség)

- Józsi Mátészalkára megy (4'06")
(taps: 0'08")

CZIGI: - És következő számunk is hasonló jellegű címet visel magán. Csak az a baj, hogy szándékunkban némileg gátolva éreztük magunkat, midőn fölvettük a Rádióban és adtunk neki egy címet, és ez a Rádiónak nem nagyon tetszett.
Ugyanis azt a címet adtuk neki, hogy "Mark Alexandrovics". És hát valamiért ez nekik nemigen tetszett és felkértek rá, hogy bár a zene meg jó, hát változtassuk meg a számnak a címét.
Mi ezt boldogan meg is tettük, hiszen a zenét jónak tartottuk, úgyhogy a szám címe: "Kuzmin Tyimofejevics"! (ismét derültség)
Mielőtt azonban belefognánk, Robi akar valamit mondani.

ROBI: - És ez a Kuzmin Tyimofejevics kicsit depressziós ember volt, ezért idéznék tőle néhány "vidám" sort:

"Van nagy csömöröm és van nagy irtózásom,
Van egy fájós derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Uram, én megadom magam."

/Az idézet - igaz, néhol más szavakkal - ADY: Az ős Kaján c. verséből való./

- Kuzmin Tyimofejevics (=Mark Alexandrovics)
/Ez a szám a konkrét zenei rész után tele van szólókkal, ezért lemezen már a "Szabadjáték" címet kapta./ (15'07"; ebből a szólók: 9'08")
(taps: 0'55")

ROBI: - És most utoljára szeretnénk eljátszani azt a számot, amit legelőször játszott a zenekar. Amivel tulajdonképpen az első alkalommal, azon a bizonyos, sokat emlegetett tehetségkutató versenyen fölléptünk, és amelynek a döntőjében, amikor azt eljátszottuk - lehet, hogy ezt ilyen nagyszámú publikum előtt nem illenék elmondani, de - mindannyian sírtunk, amikor lejöttünk a színpadról. Valahogy úgy éreztük, hogy akkor az ott annyira jól sikerült, hogy valahogy mindenkiből ez jött ki.
És én, legalábbis személy szerint, azóta is így vagyok, hogy ez alatt a 6 év alatt ugyanezt az érzést kerestem minden koncerten. Valahogy úgy éreztem, egy kicsit azt érzem, amit akkor, azalatt a Solaris-szvit alatt: akkor jól játszottunk és jót csináltunk, akkor úgy érzem, hogy megtettük a legtöbbet, amit tehetünk, hogy örömet szerezzünk mindazoknak, akik hallgatják és hallgatták a zenénket.
Ez a cél vezetett eddig minket ez alatt a 6 év alatt, és ugyanezzel az elhatározással szeretnénk eljátszani most, itt és utoljára a zenekar első kompozícióját, melynek a címe: Solaris.

CZIGI: - És mielőtt megkeseredne a szájunk íze, hozzátennénk, hogy nagyon szépen köszönjük azoknak, akik jóakaróink voltak, hogy segítettek ennek a 6 évnek a létrejöttében, és sok buktató és gát mellett átsegített minket a közönség rengeteg jó dolog irányában. Tehát nagyon szépen köszönjük a jóakaróinknak!
És nagyon szépen köszönjük a rosszakaróinknak, hogy nem akadályozták meg ezt a 6 évet!
Szervusztok!

- Solaris (4'45")
(taps: 20 perc)

- - - - - - - - - -

Nem tévedés: a több, mint 2 órás koncertet húsz perces (!!!), szűnni nem akaró vastaps zárta!
(Erről a 20 percről később a koncertről tudósító cikkében a "Magyar Ifjúság" c. hetilap is megemlékezett.)
Ráadás nem volt, a fiúk csak egyszer, kb. a 8. perc tájékán jöttek vissza a színpadra, de csak meghajoltak. A közönség tőlük "Szép volt, fiúk!" kiáltásokkal búcsúzott el...

Kegyetlen volt az az este: felemelő és szívszorító is volt egyben!

(A 90-es évek elején Czigi nyilatkozta egyszer, hogy : "Pályafutásom legszélsőségesebb érzéseket kiváltó élménye a SOLARIS búcsúkoncert volt.")

Életük egyik legjobb koncertjét adták: a technika is tökéletes volt, ragyogó volt a keverés, nagyszerű a látvány M. Kecskés Andrásék jóvoltából az "Éjszakai tárlat" c. szvitjük alatt.

És nem tagadták meg magukat: nem tudom, van-e még a világon együttes, amelyik ennyire komolyan vette közönségét és saját magát is, hogy búcsúkoncertjére vadonatúj, 22 perces szvittel készült! Egy olyan együttes, amelynek - akkor úgy tűnt - nincs jövője. Bár néhány nyilatkozatukban azért hagytak némi reményt is nekünk, amikor azt mondták, hogy "nem zártuk be az ajtót véglegesen a SOLARIS mögött."

A folytatást már mindannyian ismerjük ...