Szavazzatok rám!
Csak a pénz boldogít
Elhatározatm, hogy indulok a választásokon.Valószínüleg én leszek pártom miniszterelnök-jelöltje, így ideje, hogy megfogalmazzam koncepciómat, és azokat a sürgôs intézkedési terveket, amelyekkel biztos számomra a gyôzelem. Ezt annál is inkább hiszem, mivel bôségesen volt alkalmam a vetélytársaim taktikai fogásait tanulmányozni. Rájöttem, hogy Magyarország lakosságát egyetlen dologgal lehet pozitívra hangolni, és ezt úgy hívják, hogy pénz – HUF. Konvertibilis magyar forint. Magyarországon nem lehet úgy választást nyerni, hogy azt ígéri valaki, boldoggá teszi a magyarokat a Kárpát-medencében vagy visszadja az önbecsülésüket. Azzal sem, ha meghirdetjük az általános megértést és enyhítünk a hatalmas szeretet deficitünkön. Bizos bukásra ítélt az a politikus, aki úgy gondolja, kibékíti a népieseket az urbánusokkal, a cigányokat a magyarokkal, a nyugdíjasokat a jól keresô keresôkkel, a problémás gyerekeket az ô, nem kevésbé problémás szüleikkel. Nem érdemes. Itt tüntetés robbanna ki, ha netán visszakapnánk eredeti határainkat, mert akkor fel kellene zárkóztatni szegényebb szomszédainkat. Hogyisne!
Itt csak annnak van visszhangja, csak az szól, ami a pénzrôl szól. Egy politikus ne dumáljon a határon túli magyarokról, ne csôdítse ide dolgozni ôket, ne hadováljon a Szent Koronáról, ne beszéljen arról, hogy a beregiekkel én vállaljak szoldiaritást, merthogy az én pénzembôl kaptak ingyenlakást, meg teszek a milleniumi ünnepségekre, egy zászlóért sem adnak a közértben kenyeret. Ne prédikáljanak a család fontosságáról, ha olyan fontos, akkor a szegényeknek adjanak magas családi pótlékot, ne a gazdagoknak járjon a pénz. Különben is, minek ide gyerek? Legalább lesz elég lakás, ha kevesebben leszünk.
Inkább beszéljünk a lérôl, mert a magyarnak az a legfontosabb. Legfontosabb ember a bankár, utána a közgazdász, majd mindjárt a nagy elosztó rendszerek következnek, mint pénzisten letéti helyei.
Miután mindennek pontos és szabott ára van: ezért mint miniszterelnök-jelöltnek két kézzel kell szórnom a pénzt. A nyugdíjasoknak egyenesen önteni. Velük elhitetem, hogy felosztom köztük a képviselôi fizetéseket, a színházak költségvetéseit, és egyetlen stadiont sem építünk tovább, az olimpiáról meg szó se essen. Legyen ez a pénz mind az övék, plusz az az ötvenmilliárd, amit a Fidesz-kormány csalárdul elvett tôlük. Meg fogom becsülni a szellemi munkát. A tanároknak megígérem, hogy nettó százezerrel kezdik a pályájukat, és a felsô határ a csillagos ég. Az orvosoknak ötszörösére, nem, tízszeresére emelem a fizetésüket, az ápolónôk meg minden hónapban dupla fizetést kapnak. És nagyon komolyan veszem az EU-tagországok fizetési átlagát, így emelem a rendôrök pénzét, a tűzoltókét, a védônôkét, az önkormányzati tisztviselôkét, a bírókét, az ügyészekét, a büntetés-végrehajtásban szolgálatot teljesítôkét, az ösztöndíjakat, a családi pótlékot, a szülési segélyt, a gyermekgondozási segélyt, az özvegyi nyugdíjat, az árvajáradékot.
Nem tudják véletlenül, ki tartotta ötven évig etióp színvonalon a béreket ?
Miután kiszámítottam, hány milliárdot igértem szerteszéjjel, közgazdasági tanácsadóim sugallatára leviszem a személyi jövedelemadó mértékét, mondjuk 18 százalékra. Lesz, aki elhiszi.
Most már mindenki rám szavaz, kivéve a csecsemôket és az óvodásokat. Nekik meg elég egy intenzív anyai kipárolgás, ôk még nem tudják, hogy csak a pénz boldogít.
Hogy a haszonelvűség mint a vírus eszi be magát mindenüvé. Mindenkinek ára van, és a nagy ideológiai mellverések mögött rendszerint kisebb ösztöndíj, egy kicserélt kuratóriumi hely, megvont támogatás vagy egy rivális által elhappolt lenyúlás fölött érzett mérhetetlen fájdalom húzódik meg. Szakítani, kaszálni, lenyúlni, hogy a divatszavakat idézzük.
Itt munkaerôpiac van, felvevôpiac, piacgazdaság, gazdaságkor, fogyasztás, nettó és bruttó, keresetek, áralkuk, béralkuk és alkupozíciók. Csupa számítás- szülte kifejezés.
A magyarok nem társaságba járnak, hanem plázába, nem templomot, hanem bankokat emelnek márványkôbôl, nem barátkoznak vesztesekkel, hanem keményen számon tartják egymás autómárkáit, nem szíveket gyűjtenek, hanem mobiltelefonszámokat.
És? Boldogabbak vagyunk?
Seszták Ágnes - Magyar Demokrata
