Hm... 7 éve először ma délután talákoztam egykori magyartanárommal, aki elindított a pályámon, és azóta is sok mindenben például szolgál. Nagyon megörültem, hogy láttam. Azt mondta, nézzem este a Fókuszt, abból megtudom, hogy érzi magát. Örültem, mosolyogtam, megígértem, hogy megnézem. Azt hittem, még büszkébb leszek rá. Most láttam a műsort, és arcomra fagyott a mosoly.
Szeretnék valami biztatót írni, hogy egyetlen ember sem tudja elvenni a gyereketeiket, és még látni fogja a világ, ahogy felneveltek legalább kettő gyönyörű gyereket, de ez nagyon sután hangzik.
Nem lehet tétlen csend. Kedden találkozunk. Ennyivel tartozom Judit néninek.