A Happy Endtől a Felkelő Napig
2002. április 4. csütörtök 7:13
Meg akarom kapni a pénzemet – nyilatkozta lapunknak Mordechai Orian kaliforniai üzletember, aki Wermer Andrásnak, Orbán Viktor miniszterelnök nem hivatalos tanácsadójának volt partnere több vállalkozásban. Oriant bízták meg például a 2000. augusztus 20-i tűzijáték megszervezésével, amelynek teljes költségét állítása szerint nem kapta meg. Azt a Wermerhez köthető céget viszont nem ismeri, amelynek ugyanezen címen több mint 130 millió forint közpénzt utaltak. Orian szóban és faxon új részletekkel gazdagította a lapunk által március 18-án és 19-én közölteket.
Minden magyarnak szóló ajándéknak nevezte a 2000. augusztus 20-i tűzijátékot Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ vezetője, amikor másfél éve a költségekről faggatták. Ezzel bújt ki a látványosság árára vonatkozó kérdések alól, mivel, mint mondta, „karácsonykor sem szokták firtatni, hogy mennyibe került az ünnepi bejgli”.
A „kivételes nagyságrendű show” hagyománytörő volt, 33 év után ugyanis nem a fűzfői pirotechnikai gyár kapott megbízást a tömegek szórakoztatására. Az államalapítás ezredik évfordulójával indokolták a megugró költségeket is. Míg 1999-ben a budapesti tűzijáték összköltsége 78 millió forint volt, az ár 2000-re jelentősen megemelkedett. A sokáig titkolózó imázsközpontos vezető egy sajtótájékoztatón a kitartó újságírói faggatózásokra 150 millió forintban jelölte meg a tűzijáték árát, részletesen azonban nem akart elszámolni. Azt megteszi majd az Állami Számvevőszéknek – ígérte. 2000-ben, az ÁSZ elkészült jelentésében azonban a 150 millió forintnak már nyoma sincs. Az ünnepségek lebonyolításával megbízott cég, a Fidesz kampányaiban régóta kizárólagos szerepet játszó Happy End 260 millió forinttal számolta el a fővárosi tűzijáték költségeit.
Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Országimázs Központ nem kért tételes elszámolást az augusztus 20-i ünnepségekről, a kifizetést egy osztályvezetői formalevélben engedélyezték. Az ezeréves születésnap fővárosi rendezvényeinek összköltségvetése a tűzijátékkal együtt 408 millió 290 ezer forint lett. Ebből a Happy End „szervezési díja” 65 millió forint volt.
A kimazsolázott bejgli
A tűzijátékot több mint három évtizedig közmegelégedésre készítő balatonfűzfői céget különösebb indoklás nélkül ejtő – a kancelláriával kötött szerződés alapján az állami ünnepségek szervezésére teljhatalmat kapott – Happy Endnek megvolt a saját kiszemeltje. Ez derül ki abból a fővállalkozói szerződésből, amelyet az Ezüsthajóval kötött a budapesti rendezvények szervezésére. Ebben a Happy End megjelölte, hogy a tűzijátékra az Electro Buy Inc.-kel, a kísérő fényshow-ra az Asti Musickal kell szerződni, „lehetőség szerint”.
Az interneten fellelhető a Happy End által ajánlott Electro Buy, amely honlapján fel is tünteti, hogy remek kormányzati kapcsolatai vannak Magyarországon, és közreműködött a 2000. évi ünnepségek lebonyolításában. A világhálóról az is kiderül, hogy az Electro Buy nem pirotechnikai vagy rendezvényszervező vállalkozás, hanem elektronikai cikkek árusítására szakosodott on-line áruház. Mint ilyen, a Rising Sun (Felkelő Nap) nevű, izraeli alapítású céghez tartozik, amely honlapja szerint több más leányvállalatot is létrehozott. Ezek egyebek mellett turizmussal, munkaerő-, illetve örökbe fogadható gyermekek közvetítésével is foglalkoznak.
Az Electro Buy ingyenesen hívható telefonszámán nem lepődtek meg, amikor megtudták, hogy tűzijáték után érdeklődünk. Azonnal kapcsolták az interneten a Rising Sun alapító elnökeként feltüntetett Mordechai „Motty” Oriant, aki, mint közölte, amerikai állampolgár, és Kaliforniában él. Azt is azonnal elmondta, hogy valóban ő szervezte a budapesti tűzijátékot, de magyar partnerei kijátszották. Ezért perre készül, és már tervezte azt is, hogy a nyilvánossághoz fordul.
Az első telefonbeszélgetésre március 22-én, pénteken került sor. Közpénzek felhasználásakor elkövetett visszaélésekre vonatkozó bizonyítékokat, dokumentumokat ígért. Csak egyetlen telefonhívásra kért időt, és megemlítette Réti András budapesti ügyvéd nevét, akivel a kapcsolatot tartja. Azt állította, hogy az elmúlt években sokat járt Magyarországon, és „nagyon fontos emberekkel” állt kapcsolatban. Az ezt követő másfél hétben több mint tucatszor hívtuk telefonon. Bár mindig megígérte, hogy egy későbbi időpontban elmondja, mit tud a tűzijáték szervezése körüli feltételezett visszaélésekről, a beszélgetést halogatta. Azt állította, „Budapesten mindenki talpra ugrott”, amikor megmondta „nekik”, hogy megkereste egy újság. Azt is említette, hogy megpróbálták lebeszélni a nyilatkozatról, de ez őt már nem érdekli, kitálal. A részletes beszélgetésre végül április 2-án, kedden vállalkozott.
Orian elmondta, hogy hat éve kezdett Magyarországon üzleteket kötni. Eleinte ingatlanokba fektetett pénzt, majd Global Manpower nevű cégén keresztül magyar munkaerőt közvetített izraeli építkezésekhez és mezőgazdasági munkákhoz. A magyar vendégmunkásokról forgatott tudósítást a Magyar Televízió számára Várnai Tamás, akivel Orian baráti kapcsolatot alakított ki. Várnai lett magyarországi üzleti megbízottja, s egy budapesti út során az ő közvetítésével ismerkedett meg Wermer Andrással. Az orvosból lett médiavállalkozóval, a Fidesz reklámkampányait bonyolító Happy End ügynökség alapítójával azonnal üzleti lehetőségekről kezdtek beszélgetni, de akkor ezekből még semmi nem lett. Az igazi vállalkozások a Fidesz 1998-as választási győzelme után kezdődtek.
Orian szerint ő főként a világ tizenöt országában bejegyzett vállalkozásai, irodái miatt volt vonzó üzleti partner. Mint mondta, Wermerék olyan külső kapcsolatot kerestek, akire rábízhatták azon ügyleteik bonyolítását, amelyekbe személyesen nem tudtak, vagy nem akartak bekapcsolódni. Wermert ebben az időben már Orbán Viktor miniszterelnök egyik legfontosabb – bár állami rangot nem viselő – tanácsadójának, a „legbelső kör” tagjának tartották. Orian szerint off-shore („területen kívüli”, kedvezményesen adózó) cégeket hoztak létre az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és Izraelben. Ezeknek Orian, mint állítja, „előéletet költött”: olyan internetes honlapokat készített, amelyek alapján úgy tűnhetett, hogy már régóta működő, valós vállalkozásokról van szó. Egy másik módszer szerint már eleve régebben alapított cégeket vettek meg.
A vállalkozások mögött Orian elmondása szerint mindig Wermer állt, a jogi ügyeket Réti András budapesti ügyvéd intézte. Orian feladata volt a végső szállító vagy szolgáltató cégek felkutatása, a velük való tárgyalás, illetve a tranzakciók beindításához szükséges készpénz előteremtése. Az eredendően a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központjából – tehát az állami költségvetésből – származó pénzek fölött azonban Wermer, Réti és Várnai rendelkezett. (Utóbbi Orian budapesti képviselőjéből időközben az Ezüsthajó Kft. ügyvezető igazgatójává lépett elő.)
Az együttműködés első gyümölcse a 2000. augusztus 20-i budapesti tűzijáték volt. Oriant, mint mondja, 2000 májusában vagy júniusában keresték meg. A szerződést az Electro Buy nevében kötötte meg. A közreműködő szakembereknek Orbán Viktor személyesen mondott köszönetet.
Az Electro Buy 2000. augusztus 22-én banki átutalással 352 446 amerikai dollárt – a számlán pontosan megjelölt magyar értéke 101 899 187 forint és 52 fillér – kapott az Ezüsthajó Kft.-től. Orian állítja, hogy a megállapodás szerint jóval több, a kifizetettnél is magasabb összeg járt volna neki, de a különbözetet, mint mondja, azóta sem kapta meg.
Névtelen üzenet
Az Orian által kulcsfiguraként aposztrofált Réti András ügyvéddel lapunk megpróbálta felvenni a kapcsolatot. Telefonon megegyeztünk abban, hogy megküldjük neki kérdéseinket, amelyekre szerdán válaszol, ha tud. Az ígért visszajelentkezés helyett azonban csak egy faxot küldött. Mint írja, köszönettel vette a megkeresésünket, de sajnálattal tájékoztat arról, hogy a levélben feltett kérdésekre válaszolni nem tud. Pedig érdekes lett volna a mondanivalója. Réti ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik igen jól ismerik a Go Ahead Inc. nevű rejtélyes céget. A korábbi cikkeinkben is szereplő, szintén amerikai céget teljes homály fedi, annak ellenére, hogy főszerepet játszik a tűzijátékban. Az augusztus 20-i látványosságra az Ezüsthajó nemcsak a tényleges szervezést lebonyolító Electro Buy Inc.-nek utalt hanem a Go Aheadnek is. Az állami ünnepségek nem szűk keretéből több mint 130 millió jutott ennek a cégnek, amelynek igazgatója a kormányfő informális tanácsadójának, Wermer Andrásnak az anyósa.
A lapunk március 18-i számában közölt cikk és a másnap a folytatás illusztrációjaként megjelent cégháló szerint a Fidesz, illetve a kormány pr-ügyeit bonyolító Wermer András és Káel Csaba egy céghálót hozott létre. Az ebben részt vevő vállalkozások az állami ünnepségekre, kormányzati kommunikációra és országimázsra fordított több mint tízmilliárd forintból számos, állandó jövedelmet biztosító megrendelést kaptak. A bizonylati fegyelem véletlen vagy szándékos lazasága miatt utólag nem lehet ellenőrizni, pontosan mire fizetett ki milliárdokat a Miniszterelnöki Hivatal, és ebből mennyi volt a Fideszhez nagyon közeli cégek haszna. Már első cikkünk is kitért arra, hogy a cégháló egyik tagja a Dominium ’64, amely ingatlanokat ad bérbe a Happy Endnek, az Ezüsthajónak és a Millenniumi Országjáró nyomtatásával megbízott MERT 2000-nek is. Ez a Wermer-érdekeltség vásárolta meg a Csévharaszt mellett található volt orosz laktanyát, ahol a cégháló központját alakították ki. Ennek a Dominium ’64-nek szinte százszázalékos tulajdonosa a Wermer anyósa által irányított Go Ahead Inc.
Magyarországon a Go Ahead Inc. a Dominium ’64 cégbírósági bejegyzésén lelhető fel. Címének a 2020 Pennsylvania Avenue, 778-as lakosztály, Washington DC címet adta meg. Mint korábban beszámoltunk róla: a Fehér Háztól alig néhány sarokra lévő helyszínen kiderült, hogy 2020-as számú épület nincs, ez egy postai szolgáltatásokat nyújtó cég, a FedEx irodája, ahol a 778-as lakosztály egy postafiók.
A Go Ahead Inc.-re némi keresgélés – és egy félrevezető, New York állambeli szál felgombolyítása után – a rendkívül kedvező cégbejegyzési és adózási feltételeket kínáló Delaware-ban bukkantunk rá. A hivatalos cégbejegyzés szerint 1994. július 22-én alakították, a tulajdont 1500 részvényre osztották, az alapítót a CorpAmerica Inc. nevű jogi cég képviselte. A cégek (így a Go Ahead) tulajdonosairól Delaware-ban nem vezetnek nyilvántartást, és az alapításban kötelezően közreműködő, direkt erre szakosodott helyi jogi irodák (esetünkben a CorpAmerica) sem adnak felvilágosítást megbízóikról, csak ha a magyar hatóságok azt hivatalosan kérvényeznék az amerikai társszervektől. A Go Ahead által az Egyesült Államokban használt hivatalos cím megegyezik a CorpAmericáéval: 1050 S. State St. Dover, Delaware. A cég az amerikai törvényeknek megfelelően rendszeresen benyújtotta éves jelentéseit. Ez alkalmanként mindössze 20 dolláros kiadást jelentett. További évi 30 dollár adót kell fizetniük azoknak a Delaware államban bejegyzett cégeknek, amelyek nem fejtenek ki üzleti tevékenységet az állam területén. A Delaware által kínált lehetőségek szinte teljes homályban tartják a Go Ahead Inc.-et. Így nem tudható, valójában mivel foglalkozik a több mint 130 millió forinttal díjazott, Wermer családi érdekeltség.
A pénzére váró Orian azt állítja, a Go Aheadről először lapunk munkatársaitól hallott. A cég tudomása szerint semmilyen szerepet nem játszott a 2000. augusztus 20-i budapesti tűzijáték szervezésében. Lapunk birtokába került egy bérleti szerződés, amely a Go Ahead tulajdonaként tüntet fel egy, a texasi San Antonio városában lévő ingatlant. Mivel a kérdéses címen Orian örökbefogadandó gyermekeket közvetítő vállalkozása üzemel, megkérdeztük tőle, mióta bérli az irodát. Az üzletember meglepődött: mint mondta, az ingatlan felesége nevén van, két és fél éve vette, és soha nem volt a Go Ahead tulajdona. A szerződéstervezetet nyilvánvalóan nem Amerikában írták, ott ugyanis nem négyzetméterben, hanem négyzetlábban szokás feltüntetni a lakások vagy irodahelyiségek alapterületét.
Faxok a tengerentúlról
Lapunk megkereste a Dominium ’64-et is, hogy adjon felvilágosítást tulajdonosáról, a Go Aheadről. A tudakozó a bejelentett Margit körúti címhez egy mobiltelefon számát adta meg. A készülékbe egy férfihang szólt bele, aki a bemutatkozás végighallgatása után térerőproblémára hivatkozott, majd kikapcsolta a telefonját. Másnap megismétlődött az eset. Meghagyott telefonszámunkra ezt követően egy mobiltelefonon elküldött, névtelen üzenet érkezett: „nem tudok önnek segíten i ebben tisztelettel” (sic). A magyarországi cégbírósági papírok szerint a Dominium ’64 közgyűlésén Wermer anyósa, Fogaras Anna megbízásából a Go Aheadet több esetben Réti András budapesti ügyvéd képviselte. Külön érdekesség, hogy a Dominium ’64 felügyelőbizottsági tagja Molnárné Bacsó Ágnes, akinek szintén lehet tudomása a 2000. augusztus 20-i tűzijáték körülményeiről. Az ő neve szerepel ugyanis azon a számlán, amelyen az Ezüsthajó átutalta – az Orian által kevesellt – 102 millió forintot az Electro Buynak. Megpróbáltuk megszólaltatni Wermer Andrást és Várnai Tamást is, hogy milyen feladatokkal bízták meg a több mint 130 millió forinttal díjazott Go Aheadet, és véleményük szerint rendezték-e a számlát az Electro Buy Inc.-kel. Wermer, mint mondták, nem volt bent a Happy Endnél. Várnait még a múlt héten elértük, de hiába ígért visszahívást arra hivatkozva, hogy éppen nincs a beszélgetésre alkalmas helyen, nem jelentkezett később. Tegnap az Ezüsthajó ügyvezetője munkatársai tájékoztatása szerint mindig tárgyalt, amikor kerestük.
Orian ennél segítőkészebbnek bizonyult. Mint mondta, Wermerék több üzletbe is bevonták: részt vett többek közt a Magyar Televízió reklámidejét értékesítő In Média létrehozásában, és bábáskodott a Millennium Park születése körül is. A közös vállalkozásokat feltáró és a szoros kapcsolat felbomlásáról szóló faxok némi várakozás után elkezdtek özönleni a tengerentúlról. Azt, hogy milyen összefüggésekre bukkantunk, holnapi számunkban közöljük.
(stop! lapszemle – Népszabadság)
