iSTVán a dombfutó Creative Commons License 2002.04.01 0 0 17737
(...)
Tehát a végeredményem 1:21:08, amelyből a rajt előtti bénázásom miatt pár másodpercet nyugodt szívvel letagadok, így fél perccel lettem rosszabb, mint ősszel a Nike-n (kilométerenként másfél másodperc), tehát nem nagy az eltérés. Különösen elégedett vagyok az eredménnyel azért is, mert nem készültem speciálisan erre a versenyre, azt gondolom, hogy egy megfelelő nyári felkészüléssel az idei Nike-n belül tudok kerülni az 1:20-on (talán 1:19 környékére). A körülményekről szólva: egy kicsit meleg volt, ettől eltekintve minden ideális. A 10 km-es körön három frissitőhely, leginkább vizet ittam, de volt valami édes ital is, kockacukrot, banánt láttam, de valójában szokás szerint nem koncentráltam a kajára, mindenütt kézbeadták a poharat. Adtak vizes szivacsot is (illetve nekem nem, mert nem kértem), amelynek sokoldalú hasznosságára is láttam példát: egy kisméretű kutya ugrott ugatva a futók közé, pillanatokon belül szivacsokkal megdobálták, mire nyüszítve elfutott. (Gondolom a szivacs leginkább a lelkivilágában sértette, de azt meg is érdemelte.) Az útvonal kellemes volt, a forgalom elől rendesen lezárták, egy babakocsis anyukával volt csak némi problémám, mert nyugodtan állt a lámpánál (azt hittem figyel a versenyre), de amikor zöldre váltott, elémtolta a babakocsit... Szerencsére jó széles volt az út, volt időm és helyem kis kerülővel megúszni az ütközést. A fordítóknál rendszeresen irogatták a rajtszámokat, és időnként mondtak is számokat (időt vagy helyezést; nem tudom, valahogy nem volt kedvem dekódolni az üzenetet).
Hát ez volt a célbaérkezésig, az utána következőkről majd kicsit később.