Itt egy hosszabb beszámoló még a szerdai Cornexi meccsről. Paha majd egészitsd ki! :)

A nap délben egy bowlingozással indult a Duna Plazában a szurkolótársakkal (Pahával, Ildyvel és TS-sel). Mivel ezúttal már nem volt hely a kocsiban, igy vonattal kellett menni a meccsre, bár ezúttal ha lett volna akkor is vonattal mentem volna :) Úgyhogy a majd 2 órás bowling és egy megnyert kör után (ami persze fradi mezben történt) siettem is a Déli pályaudvarra, ahonnan Kellyvel mentünk Fehérvárra. A tervek szerint a 14:25-ös vonattal akartunk menni, de mivel csak 10 perccel a vonat indulása előtt sikerült megérkeznem és a pénztárnál hosszú sorok álltak, lekéstük a vonatot. A következő pedig csak fél óra múlva indult, úgyhogy kényelmesen megvettük a jegyet és a 14:55-ös fehérvári vonattal indultunk útnak. Az út során mikor épp a múltkor szerzett Lublin sálat nézegettük, akkor járt arra a kalauz, aki rögtön megkérdezte tőlünk: "Fradi meccs lesz?". Mi mondtuk, hogy igen, kézimeccs lesz Fehérváron. Mikor elment jót mosolyogtunk, hisz nem igazán tűnt logikusnak, hogyha egy ember meglát egy Montex Lublin sálat (igaz fehér a sálon zöld a szöveg) miért gondolja rögtön, hogy Fradi meccs lesz?? :) Az úton egyébként nem történtek bonyodalmak, hisz pontosan 5 héttel ezelőtt volt az a bizonyos Cornexi-Fradi alapszakaszbeli meccs ahol kikaptunk. Mivel akkor is ugyanigy vonattal majd busszal mentünk, nem okozott gondot kapásból a csarnokhoz találni. 16:45 körül meg is érkeztünk a KÖFÉM csarnokhoz. Mikor bementünk, még elég sok szabad hely volt a fradi táborban, sokan még kint ücsörögtek a büfében. Nagy örömömre ott volt Balázs barátom is, igy boritékolható volt a minőségi szurkolás :) Ami bizony mostanában nem jellemzetze a Fradi tábort Fehérváron. Hisz gyakorlatilag az egy évvel ezelőtti és az 5 héttel ezelőtti találkozón sem volt szurkolás részünkről. Mindkétszer szétszóródott a szurkolótábor és ülve néztük a meccset, igaz 5 hete legalább a végén szurkoltunk valamennyit. Most azonban sikerült összeállnunk és az első 2 sorban mindenki állva szurkolt. Szokás szerint megtöltöttük a vendégszektort, legalább 200 fradi szurkoló tette tiszteletét. Természetesen teltház, mintegy ezer néző fogadta a csapatokat. Az első félidőben kitünő szurkolást adtunk elő Balázs vezérletével, hisz mivel mindketten a változatosság hivei vagyunk, ezúttal tényleg nagyon változatosan szurkoltunk. Gyakorlatilag az összes dalunkat előadtuk a félidő során, megállás nélkül daloltunk. Videóról visszanézve a hangerővel sem volt probléma, hisz a tévében is végig jól hallható volt a szurkolásunk. Szóval a hangulat remek volt. A második félidő már kevésbé volt változatos, de a buzditás ekkor is jó volt. A túloldalon a fehérváriakban ismét csalódnunk kellett, a Cornexi meccsekre ugyanis továbbra sem nagyon jönnek azok az ultrák, akik focin olyan remekül drukkolnak. Igy ezúttal is nagyrészt csak a "Cornexi! T-T-T Cornexi!" rigmusok voltak hallhatóak, az elmaradhatatlan és rendkivül idegesitő kolompokkal kisérve. Na és persze nem maradt otthon a fúvószenekaruk sem, más kérdés, hogy igencsak unalmas, hogy összesen 2 féle dalt tudnak előadni minden meccsen... Szóval általában csak a mi énekléseink hallatszottak, persze ha megszólalt a trombita, az általában elnyomott minket. Dobunk ezúttal csak 1 volt, ahhoz se volt dobverő, igy egy fél literes műanyag üveggel püföltük végig. Néhányan egyébként eredményesen töltötték el az időt a büfében mert kissé ittas állapotban érkeztek be a meccsre :) A meccs egyébként kifejezetten roszzul kezdődött, 3-0-ra elhúzott a Cornexi, a 10. percre viszont forditottunk 5-6-ra. A kezdeti ijedtség után teljesen megnyugodhattunk, főleg akkor amikor már 12-7 volt nekünk, és általában 3-4 gólokkal vezettünk. Sugár Timit ezúttal gyorsan lekapta a pályáról Németh András és a helyére álló Rina meg is hálálta a bizalmat. Kissé dühitő volt, hogy az óriás Tóth Marikát megint nem tudtuk tartani az elején. A félidő végére sajna elolvadt az előnyünk de azért szünetre egy gólos vezetéssel mehettek be lányaink. Mindenképp meg kell emliteni az első félidő legszebb jelenetét, Kulcsár fantasztikus svéd csavar gólját beállóból, amit ugyan élőben nem is láttam, csak videóról. A második félidő rosszul kezdődött és teljesen olyan érzésem volt, mintha az 5 héttel ezelőtti meccsen lennék, 2-3 góllal vezetett a Cornexi és nem sok jót igért a folytatás. Aztán 20-17-ről 22-26-ra tudtunk forditani, de az izgalmaknak még nem volt vége. 2 perc volt hátra mikor 26-27-nél támadhatott a Cornexi, egész elképesztő volt, hogy a birók addig hagyták támadni a hazaiakat, amig gólt nem dobnak. Több, mint 1 perce támadtak már, amikor még mindig eszükben sem volt passzivot fújni, majd gyorsan, hogy újra tiszta lappal indulhassanak Zsiga Gyula időt kért. Az időkérésben elhangzott taktika bejött, kiharcoltak egy (jogos) hetest. Ekkor a Fradi tábor igencsak behergelődött, ha Wolf bedobja a hetest, minden bizonnyal óriási balhé tört volna ki. De nem dobta be, Sugár Timi szenzációs védéssel kiütötte volt játékosunk hetesét, ezzel pedig megnyertük a meccset! Susu védésénél a hatalmas ünneplésben csak úgy dőltek körülöttünk a szurkolótársak, mindenki tombolt. Mikor lefújták a meccset, néhányan még be is rohantak a pályára, Nokedli például meg sem állt Sugár Timiig :) A rendezők nem igazán tudtak mit tenni, a lányok a pacsizáshoz is úgy jöttek oda, hogy a szurkolók egy része a pálya szélén állt. Ezután hosszú percekig ünnepeltük még a lányokat, a pályán és a lelátón ugrálva énekeltünk. Még mielőtt kiindultunk volna, nem felejtkeztünk meg múlt hétvégén legyőzött barátainkról sem, igy még hatalmas hangerővel kiabáltuk: "Montex T-T-T Lublin!" valamint "M-K-SZ! M-K-SZ!". Végezetül elhagyva a lelátót, néhány nótában megemlékeztünk az újvárosról és az újpestről is :)) Nagyszerű érzés volt végre nyerni egy igazán nagy rivális otthonában, hisz ez ebben az idényben nem adatott még meg. Ugyebár az alapszakaszban Dunaújvárosban, Győrben és Fehérváron is kikaptunk, igaz Debrecenben nyertünk egyel, de a Loki mégsem nevezhető igazán riválisnak. Szóval Fehérváron akkor nyertünk, amikor már igazán fontos volt. A mostani meccsen egyébként Farkas Ági, Eszti, Hangya és Margó játéka volt kiemelkedő, na és persze Sugár Timi 2. félidei produkciója. A birókra a meccs folyamán sokszor voltunk mérgesek, de a videón viszanézve korrektül vezették a meccset. Az éneklést nem hagytuk abba az előtérben és a csarnok előtt sem, 5 perc ácsorgás után el is indultunk gyalog a vonatállomás felé. Mivel a kb 10-12 tagú társaság egyik fele elég ittas állapotban volt, végül úgy döntöttünk leszakadunk róluk és Imi kitalálta, kérdezzük meg Maglódi Lajost, hazamehetünk-e a csapatbusszal, hisz nem igazán lett volna jó ötlet ezzel a balhés társasággal menni egy vonaton. Szóval öten visszasétáltunk a csarnokhoz. Elég égőnek és reménytelennek tartottuk Imi ötletét, de végülis visszamentünk. Maglódi úr Imi kérdésére azt mondta, megkérdi a sofőrt és a lányokat. Amig várakoztunk összefutottunk Thomas Sowunmival is, aki a Fradi táborban ülve (!) nézte végig a meccset, pedig barátnője a Cornexiben játszik... Közben Pujától, a Fradi gyúrójától érdeklődtünk, minek volt köszönhető az a balhé, ami kialakult közte és egy fehérvári vezető között. Puja elmondta ő csak kiabálta a lányoknak, hogy faultoljanak, erre a fehérvári manus, kikelve magából üvöltötte neki, hogy hogy lehet ilyen mocskos módon buzditani a csapatot... Mintegy húsz perc várakozás után felszállhattunk a busz hátuljába és elindultunk hazafelé. A buszban ezúttal azért volt ennyi hely még, mert az ifi csapat ezúttal nem tartott velük. Fehérváron még megálltunk egy húsz percre egy helyi McDonaldsnál, innen aztán már megállás nélkül mentünk haza. A Mekiben először beálltunk abba a hosszú sorba ahol a lányok ácsorogtak, közben Köke szólt, hogy nyugodtan átállhatunk a többi rövidebb sorba, amúgyis, ezt a sort a klub fizeti a játékosoknak :))) A lányok egyébként nem igazán vettek rólunk tudomást, az út során jól elbeszélgettek egymással. Tóth Timi viszont jó fej volt, mivel ő egyedül ücsörgött hátul, végig beszélgetett velünk. A buszon amúgy olyan hirességek is utaztak, mint Egri Viktor és Matuz Krisztián :)) Az út felénél Kökény Bea ment végig a buszban és kinált desszerteket, ebből nagy örömünkre mi is kaptunk :) Ráadásul ha már odajött hozzánk ott is ragadt az út végéig, úgyhogy vele is sokat beszélgettünk és sok érdekes dolgot tudtunk meg. Ami lényeges, hogy a Podgorica elleni április 14-i 15:45-kor kezdő meccsre 3000 ft lesz a jegy és a most vasárnapi Hódmezővásárhely elleni meccs jegyeit leadók jegyet foglalhatnak majd a Podgorica meccsre. A 3 ezer forintos jegyért cserébe a szurkolók majd kisebb ajándéktárgyakat kapnak. Budapesthez érve a háttérben szólt a rádió és épp sporthirek ment. Mikor a Cornexi-Fradi meccsről volt az egy perces beszámoló, felhangositották a rádiót és az egész busz csendben hallgatta. Mikor aztán bemondták a végeredményt óriási olézásban és tapsban törtünk ki ott hátul, majd mikor Sugár Timi hetes védése került szóba, elkezdtünk Sugár Timizni, amire az egész busz hátrafordult és mosolygott. Végül fél 22 körül érkeztünk meg az Üllői úti stadionhoz, ahol megköszöntük Kökének és a sofőrbácsinak is, hogy hazahoztak minket. A buszon Németh András még hangosan figyelmeztette a csapatot, hogy péntek 10-kor találkoznak. Amikor elbúcsúztunk a játékosoktól mi is rendre figyelmeztettük őket: péntek 10! :) Végezetül a metróaluljáróban még énekeltünk egy jót és itt búcsúztunk el egymástól.