Ha már a múltkor szóba került ismét Erdész Robi prózai munkája (CSAPDA), megpróbálom ismertetni az egyes köteteket a borítók hátoldalán és a könyvek végén közölt részletekkel, és a kötetek alcímeivel.

CSAPDA 1. - A csapda
CSAPDA 2. - A csapda bezárul
CSAPDA 3. - Menekülés a csapdából

--------

CSAPDA 1.

"... Harminc éve tart a gyilkosságsorozat. Az áldozatok ártalmatlan "szobatudósok". Senkinek sem állhattak útjában. Felfedezéseiknek se a pénzhez, se a hadiiparhoz nincs köze. A biológia és a matematika látszólag teljesen veszélytelen határmezsgyéjén mozogtak. És mégis: tragikus haláluk kísértetiesen hasonlít egymásra!
Aztán három évtized múltán történik valami. Homokszem kerül a gépezetbe: az egyik áldozat megmenekül! Fogalma sincs róla, kik szeretnék megölni és miért? Honnan jön a következő támadás és mit akarnak tőle? Csak egyet tud biztosan: "valakik" vadásznak rá!
Az élete állandó hajszává válik. Egyre kétségbeesettebben menekül, miközben rögeszmésen halad előre elméletének kidolgozásában.
És egyszer csak összeáll a kép. Hihetetlen dolog tárul föl előtte: A CSAPDA! ..."

CSAPDA 2.

2855. május 10. Visszatér a Földre a Deepest-II. kutatóűrhajó. Fedélzetén robottechnikusok és makroelemzők érkeznek haza a világűr távoli szektorából. És másnap kitör a pánik!

A hazatérők beszélni kezdenek. Kiderül, hogy egy titkos kísérlet résztvevői, amelyben százmilliók pusztultak el!
Több milliárd ember - vagy mégsem emberek...?

Eközben az Idegenek egyre beljebb hatolnak az Univerzum ember uralta térségeibe. Honnan és miért? Még csak nem is sejti senki. Szédítő iramban fejlődő technikájukkal azonban nem bírjuk a versenyt. Napról napra fogy az időnk...
És a káosz tetőfokán megjelenik tizenöt ember 1990-ből! Peter Plant, Charles Norton, Thomas Perkins, Marylin Minkowsky...; hogy kerültek 2855-be?! Mit akarnak a jövőben?
Vagy ez mégsem a jövő?

A Csapda kitervelői ellen fordul! A szerepek megcserélődnek, már nem tudni, ki kivel van!
És ki ellen....

Döbbenetes fordulattal változik át minden az ellenkezőjére!
A CSAPDA BEZÁRUL, csakhogy mindenki bennszorul!
Marad-e kiút?

Az első rész levegőben maradt kérdései közül sok hátborzongató magyarázatot nyer. A legfontosabb azonban nyitva marad: ki irányítja valójában a dolgokat?
Mit akarnak az Idegenek?

"... Csak egy dolgot nem vizsgált többé senki: hová tűnt a Nicodemus? A kérdés elmerült a sokfelé ágazó történet zegzugos szálai között. Pedig érdekes fejleményeket hozhatott volna egy ilyen vizsgálat. Már ha sikerrel jár. Amire, persze, nemigen volt esély.
A hajó ugyanis eredeti útvonalától sok tízezer kilométerre száguldott ismeretlen célja felé. Azonosító hívásokra nem válaszolt. Elkerült minden sűrűn hajózott útvonalat.
Egy tömegdetektor, ha beméri, észlelhetett volna némi növekedést.
De csak egész minimálisat.
Azt viszont egyetlen műszer sem mutathatta volna ki, hogy az a plusz tömeg él ..."

CSAPDA 3.

"... Az első csillaghajók közül való volt. Akik nekivágtak vele az Univerzumnak, számítottak rá, hogy mire visszatérnek, a Földön minden megváltozik. Talán az út célja is értelmét veszti.
De nem így történt. Semmi sem változott meg!
Minden olyan maradt, ahogy ötszáz évvel korábban maguk mögött hagyták. Csak embereket nem találtak sehol. Egyetlen egyet sem ..."

A hazatérők kétségbeesetten kutatják át a bolygót. Életnek semmi nyoma. Üres, elhagyott városok, maguktól működő szerkezetek mindenütt.
És ami a legfurcsább: a saját útjukkal kapcsolatban sem emlékeznek semmire! Akik emlékezhetnének, nem ébrednek föl. Akik fölébrednek, "átaludták" az egészet.

Ezzel a különös történettel veszi kezdetét a CSAPDA trilógia befejező kötete, hogy aztán váratlan fordulattal visszakanyarodjon mindennek az elejére!

A megoldás nem egyszerűen meglepő.
Hátborzongató kérdést vet fel: kik is vagyunk valójában?

* * * * *

Olvasta közületek valaki ezt a trilógiát?

Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani: rendkívül cselekményes, ötletgazdag, nagyon olvasmányos a stílusa. Igazán elgondolkodtató alkotás!
Robi nagyon érzékletesen ábrázol hangulatokat, apró élethelyzeteket is, időnként a humorát is megcsillantja.

Néhány részletben rövid, árnyalatnyi utalás történik a 90-es évek magyarországi politikai viszonyaira is, ekkor Budapest az egyik helyszín.

Sőt, egy rövid részben a progresszív rockzenéről is olvashatunk ...

Hosszú-hosszú éveken keresztül érlelődött, formálódott Robiban ez az anyag. Erről ő maga írt a 3. kötet zárszavában, ahol nagyon sok személyes vonatkozásról is igazán őszintén ír.

Ez a sci-fi trilógia szerintem abszolút megállja a helyét az általuk is olvasott és felhasznált sci-fi novellák, regények mellett. Katarzist éltem át, amikor elolvastam!

Fantasztikusan nagyívű, gondolatgazdag alkotás!
Horderejében Zsoldos Péter sci-fi trilógiájához (A Viking visszatér/Távoli tűz/Az utolsó kísértés) tudom hasonlítani.
Ez utóbbi trilógiát épp a napokban olvastam el újból: döbbenetes hatású ez is!

A két trilógiának, persze, semmi köze egymáshoz, és egy nagyon fontos, eddig eldönthetetlen kérdésben éppen ellentétes álláspontot képviselnek:
míg Zsoldos Péter regényének alapja az a vélemény, hogy értelmes élet a Világmindenségben több más helyen is kialakult és fog is még kialakulni, ráadásul hasonló életfeltételek mellett a létrejövő életformák (növények, állatok) is hasonlóak, így az intelligens lények is emberszerűek lesznek, vagyis létrejöhet köztük és köztünk a kommunikáció,
addig Robi azt a fájdalmas, de szintén lehetséges változatot fogalmazza meg, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban ...