Kedves zalus!

Valahogy sikerült félreértened a dolgot (:-(. Szerintem egyáltalán nem az a beszűkültség, ha valaki kategorizál, majd a kategóriákon belül kiválasztja a neki leginkább tetszőket. (Ez éppen hogy a helyes felfogás és eljárásmód.) A beszűkültség az, amikor valaki nincs tisztában azzal, hogy az általa (tudatosan, vagy ösztönösen) használt kategóriá(k)ba nem eshet bele minden értékelendő dolog, s így helytelenül gondol értéktelenebbnek (vagy értéktelennek) sok mindent, ami csupán kívül rekedt.

Ha valaki, mintegy a kategóriák fölé emelkedve, abszolút győztest hirdet, azzal meglehetős fokú beszűkültségről tesz tanúbizonyságot, hiszen abszolutizálta kedvenc kategóriáját. (Ha kedvenc 100-a van, az már egy jobb eset (:-))).)

De ha még el is fogadja valaki, hogy van 100 különböző kategória, attól még mindig lehet beszűkült. Hiszen adódhat olyasmi, ami egyik eddigi kategóriába sem passzol, miközben komoly értéket hordoz, s így egy új kategóriába kívánkozik. Aki nem tudja magától helyesen értékelni az ilyen műfajteremtő műveket, sajnos azt is kénytelen vagyok beszűkültnek tekinteni.

Megfigyelésem szerint az értékelésnél elkövetett leggyakoribb hiba, hogy nem a megfelelő, vagyis nem a saját műfajában ítélik meg a művet. Ebben a különböző filmelőzetesek és kritikák is lúdasok, mert ahelyett, hogy a filmet műfajilag segítenének elhelyezni és azon belül értékelni, inkább a cselekmény taglalásába kezdenek, amivel még jobbik esetben is csak a poént lőhetik le.