Kedves Pivovar!
> A Kossuth azt hiszem, a cseh/szlovák kohout (=kakas) szóból ered.
Langyos. A családnévnek az archaikus szlovák koút 'szarvasbika' szó az alapja. Mát fia Kosútnak, aki túróci várjobbágy volt IV. Béla adott adománylevelet (másodszor) 1263-ban. A családról bővebben lehet olvasni a Pallas nagylexikonában. (A Kossuth családon belül -- a nemzeti érzés tekintetében -- egyébként voltak szlovákok, magyarok, sőt csehek is; emiatt 1848-ban több oldalon is megtalálhatjuk őket.)
Batthány: Eredeti családnevük Örsi a mai Zala megyei Kóvágóörsről. A XIV. sz-ban Örsi Miklós mester házasodott be Fehér megyei Battyáni-családba (kik neve valóban Battyán község után jön), és unokái veszik fel újra a birtokközpont után a Battyáni nevet, ld. bővebben itt.
Széchenyi: A fentiekkel ellentétben a család csak a XVI. sz. közepén jelenik még és valószínűleg a Nógrád megyei Szécsény községről lett elnevezve. A családalapító MIhály veszprémi várparancsnok volt, a vagyon megalapozója pedig unokája György esztergomi érsek. , ld. bővebben itt.
> ugyanakkor rémisztő is, ha esetleg L'udevít Bat'án' illetve L'udevít Kos'ut/Kohout-ként látjuk leírva nagy nemzeti szimbólumainkat
Ezen szimbólumok máshol is (pozitív avagy negatív) szimbólumok lehetnek: ott az ott szokásos eljárás érvényes rájuk. Mint írtam a Kossuth család egy része kifejezetten szlovák volt. Ugyanakkor a helyesírás Magyrországon is kifejezhet érzelmeket. A Damjanich név helyesírása megmaradt magyarosan, Jellasiché viszont hivatalosan is Jelac^ic' lett: a magyar történelmi értékelést kifejező finom helyesírási distinkcióként.
> Fuferenda - magyar lenne az "e"-k miatt: hiszen éppen erre célzok
Én pedig éppen az "e"-k miatt gondolom nem magyarnak. Ez vegyes hangrendű szó: nem várható, hogy egy idegen név magyarítása kevésbé magyaros alakot eredményezzen, mint a kiindulási alap. Pl. a Frunda "dadogósan" Fufurunda-ként lenne várható. Hangtanilag sokkal elképzelhetőbb a fordított út.
