Kedves Frint! Ez impozáns (ennyit írni!), de alighanem hamis képet ad a kezdetekről.

Őseink egyszerű éhenkórászok voltak, akik mindent kipróbáltak, ehető-e. (És próba-szerencse alapon kitapasztalták, nem mérgező-e.) Elsősorban gyümölcsöket, dióféléket, magvakat, gyökereket, gombákat, tücsköt-bogarat, csigát, kagylót, tojást, minden náluk gyengébb élőlényt*, amit el tudtak kapni, ragadozók zsákmányát**, ha el tudták őket hajtani. Szóval, elsősorban a növényekre hagyatkoztak, a fehérje kiegészítő táplálék volt. Azután a kutyákkal való társulás, és segítségükkel a vadászat már tényleg változtatott az életmódon. De olvass csak olyan műveket, amelyek a szegény emberek egykori táplálkozásáról szólnak - akik nem tobzódtak a pecsenyében. A paraszti életformához még sokáig hozzátartozott az erdei-mezei vadnövények gyűjtögetése.

*Attól tartok, ebbe a kannibalizmus is beletartozott.

**Attól tartok, derénk ősünk a dögevő címet is kiérdemelte.