kedves András,

én alapvetően bírom amit, itt csinálsz, de a nagy arcodból egy kicsit visszavehetnél :))

az anzelm érvére adott ellenvetésed egyébként nem helytálló, logikailag semmi különbség nincs a között, hogy egy isten van, vagy kettő, pusztán dogmatikai kérdés, hogy úgy alakult: egy az isten.
ráadásul ezzel a problémával maga anzelm is szembenéz egy ellenvetés nyomán és talál rá megoldást.
szóval: a te anzelmet kiütő érvedre maga anzelm talál megoldást :)

ha vetted volna a fáradtságot akár csak egy google keresésre, kiderült volna, hogy anzelm érve nemhogy négyszáz éve támadhatatlan, de már
már anzelm kortársa, gaunilo támadta azzal, hogy hibás dolog a gondolati létezésből a valóságos létezésre következtetni. az érv tamásnak se nagyon tetszett, tudomásom szerint nem használta, pedig az öt út-hoz igencsak jól jött volna neki egy hatodik is :))

van geréby györgynek egy tanulmánya a kérdésről, majd a végén behivatkozom, itt több fontos idevágó kérdést próbál meg tisztázni. geréby egymástól függetlennek teszi fel az anzelmi érvet és descartes érvét, de szerintem a mi szintünkön nem szükséges ebbe belemenni, maradjunk meg nyugodtan az összefüggésnél.

a cáfolatnak innen több útja van, igaz mindegyik logikai okoskodáson alapul.

1., ha feltesszük, létezik legtökéletesebb lény, akkor ennek a fogalomnak ellentmondásmentesnek kell lennie ahhoz, hogy tényleg a legtökéletesebb legyen .
az ellentmondásmentesség előfeltételezi azt, hogy a legtökéletesebb lény fogalmából következtetéseket lehessen levonni, vagyis meg lehessen állapítani róla, hogy renelkezik a létezéssel is. (ahogy ez anzelm érvében szerepel.)
a fogalom ellentmondásmentességét márpedig csak úgy bizonyíthatjuk, ha képesek vagyunk megmutatni: a fogalom tárgya létezik.
ez pedig éppen az, amit be akartunk bizonyítani, vagyis okoskodásunk körben forog, aznelm érve kilőve.

2., a másik, fajsúlyosabb cáfolatot Kant hozta össze descartes érve ellen.
kant szerint az egzisztencia (vagyis a létezés)nem tulajdonság, tehát a dolgokról TULAJDONSÁGként nem állíthatok logikailag helyesen létezést.

teljesen mindegy hogy egy zsák arany tulajdonságait magam előtt látom, vagy elképzelem. (logikai szempontból.) szaknyelven: az egzisztencia NEM predikátum, DESCARTES pedig annak veszi.

ha úgy tetszik, a félreértést, és anzelm hibás érvét a nyelv logikai fogyatékossága okozta, a "van" szócskának, a létigének kétféle használata van a nyelvben.
ennek taglalása messzire vezet, de ha szükséges majd összefoglalom.

ja, még egy gondolat: anzelm az érvet LOGIKAI argumentumnak szánta - saját bevallása szerint - így az érv elfogadása vagy elvetése NEM azon múlik, hogy valaki hisz istenben vagy nem.

itt a geréby cikk, kiváló írás.