A levegő adott hőmérsékleten csak adott mennyiségű vizet képes gőzként magában tartani. Az ezen felüli mennyiség valamilyen formában kicsapódik (ilyen pl. a köd vagy a harmat is). A fizika nyelvén azt mondanánk, hogy a vízgőz és levegő keverékben a vízgőz résznyomása adott értéknél magasabb nem lehet. Ez a telítési nyomás, amely, mint az előbb mondtuk, a hőmérséklet függvénye. Minél melegebb a levegő annál nagyobb ez a telítési résznyomás, annál több víz képes vízgőzként vagy, ha tetszik páraként a levegőben maradni.

A nedves levegő állapotát tehát két mennyiséggel szokás jellemezni. Az egyik a hőmérséklete, a másik a relatív nedvességtartalom, mely azt mutatja, hogy a pára résznyomása a telítési résznyomásnak hány százaléka. Ez a két szám egyértelműen meghatározza a levegőben lévő víz grammokban mért mennyiségét is, az abszolút nedvességtartalmat.

Ha adott légállapotú, tehát adott mennyiségű vizet tartalmazó levegőt hűtünk, akkor az abszolút nedvességtartalom, vagyis a vízgőz résznyomása nem változik, csak a csökkenő telítési nyomáshoz képest számított relatív nedvességtartalom. Azt a hőmérsékletet, amikor az adott nedvességtartalmú levegő épen telítetté válik, harmatponti hőmérsékletnek nevezzük.
Ha adott légállapotú levegőt a harmatponti hőmérséklete alá hűtünk, abból víz válik ki.

Így van ez akkor is, ha egy, a levegővel érintkező felület hőmérséklete süllyed a harmatpont alá. Ekkor a nedvesség a felületen válik ki. (Ha ez a hőmérséklet a fagypont alatt van akkor a kiváló nedvesség meg is fagy: deresedés.)

A levegő minősége akkor kellemes, ha a hőmérséklet és a relatív páratartalom értékek együtt belül vannak egy értékpár-halmazon. Egy lakásban pl. ez a halmaz valahol a 20÷22°C és az 50÷60% relatív páratartalom körül van.

Példának okáért tekintsünk egy 22°C és 50% relatív páratartalommal jellemezhető légállapotot. Ehhez az állapothoz tartozó harmatponti hőmérséklet 11°C. Jó minőségű üvegezés esetén az ablak belső felületi hőmérséklete 11°C felett kell legyen, tehát nem párásodhat az ablak.
Visszafelé nézve 18°C-os belső felületi hőmérséklet mellett akkor következne be az ablakfelületen a nedvesség kiválása, ha a 22°C-os szobában 78% relatív páratartalom lenne, ami igen magas.

Előfordulhat-e ez?
Igen, ha nem biztosítjuk a belső térben felszabaduló pára elszállítását. Ehhez pedig szellőzésre van szükség, mert határoló szerkezeteken keresztül nem tud eltávozni elegendő mennyiségű pára. Ha a nyílászárók légtömörsége nem teszi lehetővé a természetes légcsere kialakulását, akkor arról mesterségesen kell gondoskodni.

Az ablak előtt húzódó padlósáv hőmérsékletének emelése valamelyest segíthet e problémán, de nem válthatja ki a szellőzési minimumot.

Sec.