Kedves Filburt!
Tisztában vagyok vele, hogy nem "arabos" temetést akartál - kicsit irónikus lenne ebben a kultúrában a hangosan jajjveszékelő, haját tépő rokonság -, de a keresztény etikett szerint is bele lehet adni apait-anyait - bár ez ahogy Vigor is célzott rá közösségi játék, és mindenki részvétele szükséges hozzá. Mindez hosszútávon! De csöppet sem vonom kétségbe csalódottságod jogosságát, különösen, mikor "szakképzett" közönség is jelen volt.
Sajnos én magam is inkább úgy megyek temetésre, hogy tudjuk le minnél hamarabb, aztán menjünk dolgunkra. Lehet, hogy kicsit mindenki számára kellemetlen találkozni az elmúlással, látni saját jövőjét?
De hogy visszatérjek a topik témájához....
A szóbeli közléseink hitelességét, az nemverbális érzelmi közlések teszik hitelessé, és én sok esetben ezeket hiányolom a szertartásokból. Vasárnaponként gyakran meghallgatom a rádióban a misét ("mi űjság a konkurenciánál" alapon), és bizony ritka a megragadó prédikáció és szertartás. De ha van, az legtöbbször kis eldugott falvak templomaiból történik - volt olyan, hogy abbahagytam a fürdőszoba csempézését, és tátottam a számat, hogy a világvégi faluban szebb és meghatóbb misét tartanak, mint a legnagyobb bazilikában. Valami nagyon rosszat tett a vallási áhitatnak ebben a nyugati kultúrában, de mégis vannak gyöngyszemek.

Ha a topikindítóval egyszeri bánatod felhozatala volt a célod - amit persze nem hiszek - akkor nálam megértő fülekre találtál, de úgy hiszem, hogy az általános tendenciákat keresve, elemezve az okokat, mindenki számára hasznosabb következtetésekre juthatunk.
Érdekes lenne számomra, hogy ki, hogyan képzel el egy hiteles szertartást - milyen formai és tartalmi jegyektől lesz az tökéletes. (és akkor maradjunk a keresztény kultúránál!) Mi az, ami után úgy jövünk el, hogy "ettől szebb nem is lehetett volna"??? És a történteken túlmenően(!) miért tartod hit(elt)etleneknek a papokat, és miért alakul ez így? Vagy csak elszigetelt esetről lenne szó?

Még egy (OFF) megjegyzés: Amint írtam, a közléseink hitelességét az azt kisérő érzelmi momentumok teszik hitelessé. Ez írásban teljesen hiányzik, és nagyon nagy mestere kell, hogy legyünk a fogalmazásnak, ha üzenetünket úgy akarjuk megértetni a másikkal, ahogyan mi gondoljuk. Én igencsak nem vagyok ilyen jó fogalmazó, és különösen egy ismeretség elején ez nehézségeket okoz, de ez idővel - mire e topikból nagy topik lesz(?) - korrigálódik. (ON)

Üdvözlettel: Ernő