Erre most nehéz mit mondani. Szinte egyáltalán nem foglalkozok az ökölvívással, de ha mégis, akkor nekem továbbra is Papp Laci marad ebben a sportágban az örök szimpatikus ember. Ki tudja, talán mert még abban a korszakban élt, amikor az embernek nem volt muszáj ilyen irányban elk#rvulni, ahogy ezt Kokó tette. A nagyság átka volna ez? Vagy csak a vadkapitalizmus farkastörvényei? Nekem továbbra is az marad érthetetlen, miért kellett mindenáron reklámeszköznek felhasználni. Így már nem az embert, a jó bokszolót látják benne, hanem egy paprikajancsit. Persze a közönség a másik fele, hogy addig istenítették, amíg sorba győzött, aztán a népszerűsége vele együtt zuhant padlóra azon az ominózus meccsen. Talán visszaszerezhette volna egy-két győztes meccs után, visszapártoltak volna hozzá a nem annyira hűséges rajongók és tiszelők is. Vajon őt rázták meg ennyire az események? Vagy csak addig volt jó sokaknak, amíg fenn volt? Hogy is van ez a citrommal? Kifacsarják aztán eldobják?! Sad but true, mondá ezt egy bizonyos James Hetfield. Ennyi volt, szép volt. És utána? Állítólag tovább akar menni a politikában, ő akarja az olimpiát propagálni. Pfuj! Azzal nem égette volna magát ennyire, ha maradt volna, és akármilyen bénagyerek ronggyá verte volna a ringben. Mire jó ez? Miért nem megy ő is ökölvívóedzőnek? Vagy ez is már az új világrend része, hogy nem így akarja azt a bizonyos lángot továbbvinni?! Asszem, ezek a részek taszítják Istvan Koko Kovacs-tól igazán az embert, olyannyira, hogy nem a sportolót, az embert látják benne, hanem csak még egyet, akit a közélet megrontott...