napló. 13. nap.

nem tudok mit kezdeni magammal. teljesen kész vagyok. egész nap tengek lengek, bámulok a semmibe. és ez így meg nap mint nap. így hétvégén még súlyosabb. ilyenkor még nehezebb elviselni a magányt. és a hiányát. rettenetes. és annyira kilátástalan a helyzet. szenvedek. már két hete. két hete csókolt meg utoljára. az i will always love you szólt közben a rádióban...stílusos búcsú volt, annyi szent. és igaz....

ma este elvileg megyünk valahova a lányokkal. gyakorlatilag egy napja nem tudjuk eldönteni, hova. nem azért, mert olyan nagy a választék, hanem mert egy jó helyet sem ismerünk. valszeg ma is tespedés lesz a vége :(

tegnap este z fényképeit nézegettem, hogy legalább annyira velem legyen. sírtam. egész este csak sírtam. most más láthatja a világ legszebb, legdrágább arcát...és én soha soha többé nem értinthetem már :_(
csak ne hiányozna ennyire...csak ne szeretném ennyire...csak ne fájna ennyire...belehalok.