Na valaki írjon valami rendes jobbos választ is...
Hello evribudi!
Jobbos válasszal nem szolgálhatok, megpróbálkozhatok viszont korrekttel.
Véleményem szerint ez az írás nem is annyira mocskolódó, mint inkább gyengécske. Viszont a Sztálin vers technikailag - főleg a második versszak - meglepően jó. A tartalmát inkább nem értékelném...
Vissztatérve az eredeti írásra: a legtöbb mondat általánosságokat tartalmaz, amolyan irodalmi stílusban, vagyis az érzelmi töltet több, mint a konkrétum. Én pedig úgy gondolom, politikai, társadalmi kérdésekben a konkrétumok érdekesek. Hát nézzük az írást, és hogy milyen statisztika jön ki belőle:
"Vacakságok vacaksága
„Ha nem rám szavazol, mocskos Budapest, nem kapsz metrót!” Ez nem idézet. Vagy legalábbis nem Orbántól.
Ez Orbán miniszterelnök politikai bölcsességének kvintesszenciája. A farkakat, amelyeket nem húznak be idejekorán, le kell nyisszenteni. Tényekkel nem alátámasztott általánosság. A metafora második felét nem is értem.
Orbán miniszterelnök négy éven át ilyen egyszerű alapelvek segítségével kormánykodott. Általánosság.Nem volt nehéz dolga: az ellenzék öklét lanyhán csóválva hátrált. Általánosság. Szerintem nem is igaz. De hát semmi konkrétum, amit cáfolnom kéne. Ha zsarolták, tiltakozott, majd hagyta, hogy megzsarolják. Zsarolás? Mivel? Ha fenyegették, még csak nem is tiltakozott. Fenyegetés? Mivel? Ki ellen? A szocialisták számos potentátja még a rendőrség iránt is kifejezte időről időre a bizalmát. Még a belügyminiszterben is bízott, Orbán belügyminiszterében, akit többször is könnyebb volt utolérni, mint egy sánta kutyát. Általános vád Pintér hazugságáról. Ebben gondolom jókora igazság is volna... Többen még az ügyészség és a bíróság jogállami működése iránt is kifejezték bizalmukat, Simicska és Schlecht és Várhegyi Attila és a Postabank és a kisgazdácskák perbe kívánkozó, illetve peres ügyeinek ellenére. Ahogyan ez szimmetrikusan megtörtént Tocsik Mária és alteregói esetében. Amúgy ezek az állítások nem a kormányra vonatkoznak. Az ellenzék lenyelte, hogy egyetlen parlamenti vizsgálóbizottságot sem sikerült megalakítania. Nem igaz. Még akkor sem függesztette fel közreműködését a parlament munkájában, amikor a kormánypártok az Alkotmánybíróság döntésének és a házszabálynak fittyet hányva megfosztották ellenőrző hatalmától a demokrácia alapintézményét. Ez a súlyos vád a puszta kijelentésénél több indoklást érdemelne.
A választás előtt Orbán visszatért a parancsuralmi rendszerek legdemagógabb jelszavához. A féldiktatúrák és a diktatúrák közös jellemzője, hogy azonosítják a nemzet (vagy a nép) és a kormány érdekeit. Aki fellép a kormány valamelyik terve vagy intézkedése ellen, az Kádár korában a nép ellensége volt, jelenleg pedig a nemzeti egységet bomlasztja, vagyis hazaáruló. Általánosítás egyetlen esetből -> csúsztatás. Arra az ellenvetésre, hogy a modern nemzet fejlődését egymástól eltérő felfogások és érdekek küzdelme biztosítja, azt válaszolják, hogy ez a nézet a leghazaárulóbb hazaárulás. Más szájába adott mondat.
Orbán miniszterelnököt sajnos elkapatták hazai sikerei. Magánvélemény. Elhatározta, hogy az egész Kárpát-medencében, majd Európában is rendet teremt. Ténynek beállított magánvélemény. A rendteremtés célját sem hallgatta el: ő majd újraalkotja egy törvény segítségével, amelyet rákényszerít a szomszédos országokra, a 14 vagy 15 milliós magyar politikai nemzetet. Hihetetlenül durva és aljas csúsztatás. Elfelejti megemlíteni, hogy az említett törvény célja nem a szomszédos országok depresszálása, hanem a határon túl szorult 5 milliós magyarságnak nyújtott - elsősorban érzelmi - támogatás. Ezt támasztják alá az összes nagy, és majdnem minden más határontúli magyar párt és szervezet szimpátia nyilatkozatai - amelyek nem jöttek át a baloldali sajtón - és ezen a cikken sem. (Én MTI-t olvasok csak. A kedvezménytörvény körüli vita idején olvastam Népszabit is.) A magyarság politikai egyesítése pedig szóba sem került. Elkészíttette a törvényt, s csaknem nemzeti egységet is teremtett hozzá, mert egyedül a szabad demokraták mertek nemmel szavazni, vagyis vállalni, hogy hazaárulónak gyalázzák őket. Utalás arra, hogy a többi párt a hazaárulás vádjától rettegve szavazott. Nem is tudtam, hogy az ellenzék a kormánynak akar megfelelni. Aztán megparancsolta, hogy a törvényt most már, összes környező országok, tessék betartani! Megalapozatlan kijelentés. Kinek adott parancsot? Milyen hatalommal? Minthogy azonban az egyesült Európa joggyakorlata tiltja a származás alapján végrehajtott diszkrimináció minden fajtáját Majdnem igaz. CSak hiányzik belőle a negatív szócska. Továbbá Velencében teljesen EU harmonikusnak értékelték a törvényt., Ausztria kikerült a törvény hatálya alól, a többiek pedig megkapták az ukázt, hogy most már tényleg húzzák be a farkincákat. Ukáz?
Nem húzták be. Orbán előhúzta az ollóját, kettőt-hármat nyisszantott a levegőbe, de elmaradt a belpolitikában megszokott hatás. Semmi konkrét... Pedig a magyarságigazolványt még csinos kis korona is ékesítette – Nagy-Magyarország szimbólumával akart a mi miniszterelnökünk a szomszédos államok kormányaiban rokonszenvet ébreszteni vállalkozása iránt. A korona a magyar történelem szimbóluma - szerintem. Mások szerint lehet, hogy mást jelent. Viszont a szomszédos országokból nem jött hivatalos visszajelzés, hogy a korona zavarná őket. Ezek szerint Mátyás érzékenyebb szomszédaink jó közérzetére, mint ők maguk. Nem ébresztett rokonszenvet. Sokakban nem. Mások letojták. Magánvélemény. Pedig a szakavatottság légkörét árasztó Martonyi János külügyminiszter is a miniszterelnök segítségére sietett. Két-három naponta kifejezte értetlenségét, amiért a román kormány, később amiért a szlovák kormány akadályokat gördít a törvény útjába. Martonyi azt meri – hogy is mondjam? – elénk tálalni tág, meleg pillantást lövellve a kamerákba, Irodalmi értékű leírás egy elképzelt jelenetről. hogy az összes környező állammal előzetes tárgyalások egész sorát bonyolította le ő meg az államtitkára, és már a törvény parlamenti tárgyalása előtt minden részletben egyeztetett az illetékes államférfiakkal. Ahogyan ezt bizonyítja az is, hogy az érintett 6 szomszédos országból 4 azonnal és zökkenőmentesen biztosította annak hatályba lépését. Ezzel nem kevesebbet állít, mégpedig, ismétlem, sorozatban, mint hogy a szóban forgó tárgyalópartnerek vagy idióták, akik nem tudják megjegyezni, hogy miben állapodtak meg partnereikkel, vagy becstelen gazemberek, akiknek egy szavuk sem igaz. Ezt a mondatot nem értem. A külügyminiszter abban különbözik főnökétől, hogy nem passzol gólt érő labdákat a neonáci csőcseléknek, és ha ragaszkodik is valótlan állításaihoz, ezeket legalább nem toldja meg fenyegetésekkel. Ezt sem. Ki a neonáci? Vagy ez olyan, mint a varázsceruza, hogy a falra festem a neonácikat, és akkor már vannak is? Mindazonáltal elmondható róla, hogy ápolt, polgári külsőt kölcsönöz a szándékolt tévedésnek. Irodalmi képzavar.
Orbán viszont külföldön is beveti belpolitikai taktikáját. Ha Hódmezővásárhely nem az ő jelöltjére szavaz, akkor Hódmezővásárhely nem kap elkerülő utat. Nem ismerem az esetet. Lehet, hogy így volt. Ha Szlovákia nem fogadja el a státustörvény lényegét, akkor Magyarország megvétózhatja Szlovákia NATO-tagságát. Nem. Nem támogatja tovább. És miért támogatná, ha nincsen semmilyen szinten viszontszolgáltatás? Elképesztő arcátlanság: hiheti-e valóban azt, hogy Magyarország, a NATO új tagja az egész szervezet egybehangolt akarata ellenére nemzeti kivagyiságból becsaphatja Szlovákia orra előtt a NATO ajtaját? Orbánnak tulajdonított nevetséges szándék. Valóban nevetséges, csak éppen feltételezett. Felfuvalkodottság beszél belőle vagy a tökéletes dilettantizmus? Pár nap múlva pedig éppen Brüsszelben, az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt azt nyilatkozza, hogy ha Csehország és Szlovákia nem hatálytalanítja a Benes-dekrétumokat, akkor nemigen kerülhetnek be az Európai Unióba. Ebből annyi igaz, hogy újságirói kérdésre válaszolva negatívan nyilatkozott a Benes dekrétumokról. Horn Gyula a törzsasztalban kijelentette, hogy hasonló helyzetben lényegében ugyanígy nyilatkozott volna. Jön a mi miniszterelnökünk, mint régen az Illetékes Elvtárs, és Európa nevében követelményeket támaszt Csehországgal és Szlovákiával szemben. Kínosan komikus helyzet! Komikus, ámde hipotetikus helyzet. Vacakságok vacaksága! Még az unió tagjai sem vagyunk, és máris meg akarjuk neki szabni, hogy kiket nem szabad felvennie.
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, a náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, 1945 nyarán Churchill javaslatára a három nagyhatalom – az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság – hagyta jóvá. Végre egy mélyen igaz és lényeges állítás! A felvételi tárgyalásokon feltételezésem szerint ezért biztosították a cseheket és a szlovákokat arról, hogy ez a kérdés nem szerepel a napirenden. Spekuláció, magánvélemény, bár szerintem talált. E döntésben szerepet játszhat az is, hogy a jóvátételi követelések, a dekrétumoknak ezek a még aktuális következményei később talán realizálhatók lesznek a múlt indulatokat felkavaró jogi korrekciója nélkül is. A benesi dekrétumok ugyanis a második világháború után kialakult európai rend részévé váltak az újonnan megrajzolt cseh, lengyel és német határokkal együtt. Tulajdonképpen igaz. Csak itten az erkölcsi megítélésről volt szó, nem pedig a visszacsinálásról. Továbbá itt két dologról van szó. El tudom fogadni, hogy az újonan alakult etnikai helyzet a rend részévé vált, ezért nem illik visszacsinálni. Viszont a Benesi dekrétumok szelleme tovább él abban is, hogy a tömbkissebségek sem kapnak semilyen kollektív jogokat. Minden Európai norma szerint pl. Csallóköznek a nemzeti autonómiáról, mint minimumról kéne beszélnie. Ezen viszont lehet változatatni.
A mi Orbán miniszterelnökünk ebbe nem nyugszik bele. Ő majd megszabja Európának, hogy milyen történelmi kritériumok alapján valósíthatja meg az egységét! Égbekiáltó szereptévesztés! Addig hablatyol, amíg megbontja a visegrádi négyek érdekközösségét, és a felvételre legtöbb eséllyel rendelkező országok között elszigeteli Magyarországot. Elszigetelődés? Puszta állítás. Közszereplésének lesújtó nemzetközi visszhangja aztán magyarázkodásra kényszeríti. Nem lesújtó a visszhang. A következő hozzászólásomba bekopizok egy cikket ezzel kapcsolatban. Közli, hogy nem valami nemzetek közti ügyet, hanem Európát, az emberi méltóságot védelmezte a benesi dekrétumokkal szemben. Az emberi méltóságot, a méltóságot, az emberi méltóságot – rádión hallgattam, ahogy ezt a kifejezést ismételgeti. Nem illik jól a szájába. Magánvélemény Idehaza inkább hazaárulózik: ez jobban áll neki. Általánosítás egyetlen esetből. De taktikája itthon és külföldön ugyanaz: fenyegetődzik, zsarol, követelődzik. Fenyeget? Mivel? Zsarol? Kit? Követel? Mit? Kitől? Ezek puszta általánosságok, melyeknek negatív felhangja van. Idehaza sok hívének és ellenfelének is imponál ezzel – külföldön azonban úgy nézik, mint egy rajzfilmet: csak azt látják, hogy egy fura kis figura addig rázza öklét a szélfúvásban, míg orra nem esik." Lásd a következő cikket.
Eörsi István
író