Csivava, meg csuklyás patki? Mindkettőhöz volt szerencsém. A kutyámnak is. Azóta kerüli a rágcsálókat. Ugyanis a barátnőmnek volt egy csuklyás patkija, aki jól meg is harapta az orrát. Azóta, még ha egy félénk tengeri malacot akarsz is nyújtani felé már menekül a hős németjuhász. A csivik pedig valóban vadállat kutyák. Elég agresszívak, de tényleg. Amivel mi eddig találkoztunk, az mind meg akarta enni a kutyámat! :) Ő pedig a hős kutya szintén menekül. Nem mintha nem lenne bátor, mert dobermannal, doggal, boxerrel, egyéb nagytestűvel bármikor kiáll, ha nem hagyják békén, de a kicsiket verni az nem az ő stílusa. Aki pedig az orrába harap, azt egy életre megjegyzi. Volt egy óriás snaci, aki még kiskorában orron harapta, hogy csak úgy dőlt az orrából a vér, tisztelte is utána egészen a snaci haláláig.