Ismét perpetum mobile szavak jönnek lő, holott nem erről van szó! Jelenleg a vízbontást két elektróda között egyenárammal hajtják végre. Ez olyan, amikor - általános iskolai fizikai bemutató - két testet, amelyet egy rugalmas szál tart össze, húzó erővel szétszakítasz. A találmány lényege viszont az, hogy ahelyet, hogy széthúznánk a molekulát H2 és O-ra, apró, kis energiájú rezgésekkel - a két összekötött testet addig rángatom fel-le, amíg a szalag szét nem szakad - REZONANCIA FREKVENCIÁN - mint az a híd, amelyik leszakdt a széllökésketől. A fontos az, hogy igen kis energiát kell befeketetni a rendszerbe, nagyságrendekkel kissebet, mint a sima vízbontási rendszereknél.
Egyébként hasonló elven működő rendszert már csinált egy magyar származású ausztráliában élő feltaláló. Állítólag, meghalt családjával együt, de ez nem igaz, hisz 74-ben adta be ezt a szabadalmát, és 92-ben is volt beadott szabadalma.
A neve Stephan Horvat, ha jól emlékszem, de most nem tudom a pontos szabadalmi számot, majd talán hétfőre. Ő egy 8 hengeres motort hajtott a berendezésével. A szabadalmában is így szerepel. A továbbfejleszetett változatban már röntgensugárzást is felhasznált a bontás hatékonyságának növelésére. Az illető egyébként megemlíti a szabadalmában, hogy atomkutatási területen szerzet tapasztalatai alapján fejlesztette ki a berendezést. Tehát a fickó nem egy vízvezeték szerelő volt.
Szóval inkáb nézzétek meg a szabadalmakat a http://ec.espacenet.com/espacenet/
címen. Azután véleményezzétek.

advocate