Jea, ez volt az első (vagy második) topicom témája, amit itt az Asztalon nyitottam, gratulálok Pilla :-)

Akkori következtetéseim a következők:

1. Vezetessék be a Kutyatartói Igazolvány, miképpen a jogosítvány, hogy szabályozhassuk, nyilvántarthassuk, adóztathassuk és kihágás esetén szankcionálhassuk a kutyatartókat. Ennek kapcsán egyben lássuk be, hogy az utcára szaratás nem kulturális, de közegészség- és járványügyi kérdés, amely mindannyiunkat érint. Ezért a KutyaJogsi legyen tanfolyam- és vizsgaköteles, a megfelelő ebélettani, egészségügyi és egyéb ismeretek elsajátításását biztosítandó. Az EbFlepni legyen visszavonható és a zug-kutyatartók büntetése legyen kemény.

2. Ha ez mind nem megy, akkor javaslom szabadcsapatok felállítását, amelyek társadalmi munkában (esetleg Soros György fizetne?) folyamatosan gyűjtenék és nagy és átlátszó, hermetikusan záródó, higiénikus tasakokba töltenék a kutyagumit országos szinten. Az így felgyűlt termékeket egyrészt a hagyományos, másrészt a KSH népszámlálási adatai alapján megállapított családi ünnepeken minden egyes kutyatulajdonosnak - magatartásukra való tekintet nélkül - kipostáznák.
Bizonyítottan utcára szarató gazdik szankcionálására az Ebtartás Ellenőrzési Címzetes Államtitkári Hivatal munkatársai havonta a háztartásban élő kutyák testsúlykilogrammja alapján kilogrammonként 15 dkg kutyagumit taposnak bele az érintettek előszobaszőnyegébe, továbbá havonta összesen nettó 7,3 óra gyerekcipő-kutyaszartalanítási feladatot kell kiróni, különös tekintettel az erősen recés talpú kis bakancskák tisztogatására.

3. Szükséges és kívánatos a városi kutyatartás iránti lelki igény fellépése esetén az illető azonnali kényszergyógykezelése, súlyosabb esetben vidékre való száműzése.

Csókol minden gazdit a kedves és megértő CCFZ, aki Bp.VII. kerületében, a külön kiépített kutyaszaratótól két sarokra lakik és mégis mindig lesütött szemmel kell járjon.