nem0 Creative Commons License 2002.02.26 0 0 15
Akkor egy kicsit bővebben kifejteném alábbi szűkszavú véleményemet:
A magyar ember tévedhetetlen paternalista beállítottságú.
Az előző rendszerben az emberek hozzászoktak a "gondoskodó állam" jelenlétéhez, vagyis ahhoz, hogy nem az egyénnek kell gondoskodnia magához, hanem ezt majd az állam megteszi helyette. Jött az ekkori ellenzék, és megmutatta, hogy ez milyen rossz. Az emberekben egy világ dőlt össze, és sokan azonnal és kritikátlanul szembefordultak azzal a renszerrel és pártjával, amelyik ezt megtestesítette.
A rendszerváltást és a szembefordulást követően az állampolgárok egy része totális elutasításba ment át az MSZMP és utódpártja, az MSZP ellen. A rendszerváltás lehetővé tette a gazdasági és politikai kalandorok megjelenését a társadalomban. A politikai kalandorokkal a lakosság nem számolt, ez mind a mai napig sokak szemében új jelenség, amivel nem tudnak mit kezdeni. Úgy gondolták, hogy amelyik párt a régi rendszert szidja, az csakis tisztességes és gondoskodó lehet.
A régi rendszer egyik legfőbb kritikusa pedig éppen Orbán Viktor volt, aki még abban a rendszerben élvezte az ingyenes felsőoktatás előnyeit, a napi (felnőtt) élet gyakorlatát azonban csak mások elbeszéléseiből ismerhette. Mivel Orbán igen tehetséges szónok, az MDF kifulladása és a szocik újbóli hatalma után nem volt számára nehéz támogatókat szereznie. A támogatók elhitték, hogy tapasztalt politikussal állnak szemben és hajlamosak voltak szemet húnyni az egykori székház-ügy felett, sokan nem is tudták, hogy volt ilyen. Ugyanakkor szerettek volna valakit, akire újra felnézhetnek, aki magabiztos és majd megadja nekik azt, amit az előző rendszer nem adott meg, a ténylegesen gondoskodó, demokratikus államot. Újra teljesen nyítottan szívükbe fogadták a Vezetőt, aki csakis jót akarhat nekik, ezért feltétel és kritika nélkül támogatják.
Egy csalódással Orbán támogatói már nem mernek még egyszer szembesülni. Nincs hozzá erejük, hogy elviseljék, hogy nyíltságukért és elfogadásukért cserébe esetleg újra felültesse őket valaki.
A jelenség hasonló, mint a foci világában: igaz, hogy görbe a lába, igaz, hogy nem mindig jönnek be a cselei, de a mienk és ezért imádjuk! Ha valaki megsérti, az bennünket sért meg. Ha valaki azt írja róla, hogy nem is olyan jó focista, az bennünket sért, tehát le kell számolnunk vele. Azt sohasem ismerjük el, hogy tulajdonképpen a foci helyett esetleg jobb lenne ügyvédnek, stb. Fanatikusan szeretjük, és ő is imád bennünket, ha fanatikusan rajongunk érte.
És akkor jön valaki, aki azt állítja, hogy bundázott a meccsen! Meg hogy nem is szeret, meg nem is tud focizni, csak a pénzért csinálja. Sőt, azt is állítja, hogy lehet, hogy 3 cicije van!
Micsoda sértés! A sertés! Honnan veszi a bátorságot!
Szóval az Orbán-rajongók érzésem szerint 0 kritikára toleránsak, ami kedvencüket illeti, és menekülnek a csalódás legkisebb lehetőségétől Orbánnal kapcsolatban. Az nem lehet, hogy akinek ők ripsz-ropsz odaadták a lelküket, az esetleg ezzel visszaélne, esetleg ne lenne isten, csak félisten.
Úgy gondolom, hogy ez a fajta fanatizmus hosszabb távon mindenképpen káros a társadalom egészére nézve, mivel gondolkodó emberek helyett zombikat nevel. Erre látunk példát pl. Észak-Koreában is. Nem gondolnám, hogy ilyen jövőre vágyna a magyar.
Hogy miért van különbség a Horn-fika és az Orbán-fika fogadtatása között?
Megint csak a fanatizmusra tudnék hivatkozni. Hornék nem csináltak belőle ügyet, a politika természetes velejárójának tekintették a kormány és a miniszterelnök személyes kritikáját. Nem költöttek (közpénzből) milliókat arra, hogy a könyvesboltokból felvásárolják a kérdéses könyvet. Felnőttként kezelték a magyar lakosságot. Úgy gondolták, döntse el magának mindenki, hogy mi a véleménye róla.
A Fideszben központosított hierarchia és imázsformáló épezet működik, amelynek természetes célja a sikerek túlhangsúlyozása és a kudarcok eltussolása. Ennek révén tudja a Fidesz a "bűvkörében" tartani és fanatizálni szimpatizánsait. A Kende-könyv rést ütött a Fidesz kommunikációján és az Orbánék által a 90-es évek eleje óta sikeresen átmentett "hamvas" Fidesz-mítoszon. Lehet, hogy a könyv nem minden megállapítása igazolható tényekkel, lehet, hogy nem is minden igaz, de ha csak a fele igaz, akkor már olyan bajok vannak, amelyek a fiatal magyar demokráciát alapjaiban rengethetik meg, mivel a Fidesztől mindenki csak jóindulatot és tisztességet várt. A Fidesz-vezetés ezt felismerve totális háborút indított Kende ellen - eddig vajmi kevés eredménnyel. A könyveit is felvásároltatták, hogy minél kevesebbet "szennyezhessék" a fanatikus szurkolók lelkét. Ez engem egy kissé megnevettet, mert nem nehéz észrevenni, hogy ez pontosan ugyanaz, mint az előző rendszer agit-prop cenzúrája. Meggyőződésem, hogy a totális irányított ellenreakció, amit a "Viktor" kiváltott, olyan "zöldfülű" meggondolatlanság volt, ami a Fidesz-hű választók fülében igenis elhelyezte azt a bizonyos bogarat. Szerintem az előző garnitúra ugyanerről a jelenségről profi módon nem vett tudomást, így a közvélemény is hamar napirendre tudott térni fölötte.
Azt hiszem, egyelőre ideje ezt a Litániát berekesztenem.
Várom a fikákat!
Előzmény: K.Trout (9)